Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

kutatásainak első szakaszát. A megalkotott elmélet belső ellentmondásait őmaga is érezte. Ezért kísérelte meg a szószerkezeten alapuló mondattant kibékíteni a hagyományos nézetekkel. Ez a törekvés jellemzi mondattani nézetei fejlődésének második szakaszát. Ezt legjobban Előadások a mai orosz irodalmi nyelvből c. műve tükrözi, amelyet 1941-ben adott ki. Érdemes összehasonlítani e könyvében kifejtett nézeteit azzal az elmélettel, amit 1923-ban dolgozott ki. Figyelmet érdemelnék itt a következő megállapításai: 1. A mondat definíciója, amelyet így fejt ki: „Szó vagy szószerkezet, amely befejezett értelmi és intonációs egészet képvisel" [20]. 2. A mondattan meghatározása így hangzik: ,,A mondattan a mondatban levő szószerkezetekről szóló tanítás" [21]. 3. Főmondat és mellékmondat viszonya. Elismeri, hogy van egyszerű és összetett mondat [22]. 4. Alárendelés és mellérendelés kérdése. Elfogadja a mellérendelést és alárendelést. A mellérendelés kritériumának azt tartja, hogy ezek esetében az összekapcsolt szószerkezetekben abszolút idő van. Az alárendelés esetén viszont alapvető kritérium a relatív idő [23]. Bár Peterson mondattani elvei működéséneik második periódusában lényegesen különböznek az első korszak merész nézeteitől, fontos fejezetet képviselnek a szovjet nyelvtudomány fejlődésében. Mondattani munkásságának összefoglalásaként megemlítjük következő pozitívumait: 1. Harcolt a tradicionális, megmerevedett mondattani koncepciók ellen. 2. Üj megoldások lehetőségeire mutatott rá. 3. Kidolgozta az orosz szószerkezetek tanát. 4. Eredményeit statisztikai módszerekkel igazolta. 5. Közvetítette a szovjet korszak számára a moszkvai nyelvészeti iskola mondattani elméletét. 12. Meg kell említenünk még M. N. Peterson indoeurópai összehasonlító nyelvészeti munkásságát is, bár erről jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre, mint mondattani elméletéről. Amikor F. F. Fortunatov Pétervárra költözött, tanszékét kérésének megfelelően, tanítványával, V. K. Porzezinskijjel töltötték be. A jeles, lengyel származású nyelvész nemcsak a moszkvai iskola alapítójának általános nyelvészeti tanításait népszerűsítette, hanem terjesztette Fortunatov indoeurópai összehasonlító nyelvészeti eredményeit is. Porzezinskij 1921ben hazatért Lengyelországba. Ily módon Peterson maradt a moszkvai egyetemen az a tudós, aki a moszkvai iskola indoeurópai összehasonlító nyelvészeti eredményeit képviselte. Hasonló széleslátókörű és sokoldalú komparativista egészen 1927 őszéig, G. V. Iljinszkij megérkezéséig, nem működött a húszas években a moszkvai egyetemen. Iljinszkij nyugdíjazása után újra csak Peterson maradt az indoeurópai összehasonlító nyelvtudomány képviselője. Több éven keresztül előadta az indoeurópai nyelvek összehasonlító mondattanát, összehasonlító nyelvtanát. Tanított szanszkritot és litvánt is. Ezek az előadások kitűntek alaposságúkkal, önálló kérdésfelvetésükkel és kérdésmegoldásukkal. N. N. Prokopovic szerint: ,, . . . ezek az előadások fontos láncszemenként szolgáltak a szovjet nyelvészek tudományos228