Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

kaptak. Itt említjük meg, hogy JE. D. Polivánovval A Társadalomtudományok Kutatóintézetének Orosz Egyesületében (oroszul Ранион) közös előadásban számoltak be a nyelv hangstatisztikai leírásának módszereiről. 9. Peterson a nyelvtudomány alapvető módszerének tartotta az összehasonlító történeti módszert. A. Meillet nyomán felhívta a figyelmet e módszer alkalmazásának követelményeire. Az összehasonlító módszer alkalmazásának a következő területeit jelölte ki: 1. A nyelv szinkrón jellegű leírása. 2. A nyelv története. 3. A nyelvrokonság megállapítása. 4. Az alapnyelv rekonstrukciója. 5. Az alapnyelven beszélők kultúrfokának meghatározása. 6. A nyelv létezése általános feltételeinek megállapítása. Különös hangsúlyt kapott itt a nyelvek összehasonlításának helyes módszere: a hangtörvények, a morfológiai megfelelések szigorú alkalmazása. Ez nagyon aktuális követelmény volt 1928-ban. Ugyanis éppen 1928ban jelent meg az „új nyelvelmélet összefoglalása, Jafetita elmélet c. alatt. Itt dolgozta ki Marr a négy elemről szóló elméletét, amelynek hiányosságait csak az összehasonlító történeti nyelvészet módszereiben jártas kutatók tudták észrevenni. Az összehasonlító-történeti módszer elveinek helyes alkalmazása az előretörő marrizmus tévedései ellen vértezte fel a szovjet nyelvészek felnövekvő új nemzedékét. Ugyanakkor hozzájárult a marxista nyelvtudomány kialakításához is, amelynek alapvető módszere az összehasonlító történeti módszer. 10. Figyelmet érdemel M. N. Peterson mondattani koncepciója is. Ezért röviden áttekintjük mondattani rendszerét és annak fejlődését. Peterson a logikai mondattannal szemben a formális mondattan híve. Koncepciója kiinduló pontjául J. Ries és Fortunatov eredményeire támaszkodott. J. Ries a mondattan helyébe e szószerkezettant tette [12]. Mivel a mondat is szószerkezet, a mondattan is feloldódik nála a szószerkezettanban. Hasonló eredményre jutott Riestől függetlenül F. F. Fortunatov is. A moszkvai nyelvészeti iskola megalapítója a szószerkezetet a következőképpen határozta meg: „Szószerkezetnek a beszédben azt a jelentés szerinti egészet nevezem, amelyet egy teljes szó (nem particula) más teljes szóval való összekapcsolása hoz létre. Azokban az esetekben, amikor a szószerkezet teljes mondat a beszédben, a gondolat egyik tárgyának a másikhoz való viszonya a pszichológiai ítéletben nyilvánul meg, amely ebben a szószerkezetben, mint teljes mondatban jut kifejezésre" [13]. ,,A befejezett szószerkezetben egy szó úgy kapcsolódik össze a másikkal, mint az ítélet egy része az ítélet másik részével; azaz a befejezett szószerkezet teljes mondat." Fortunatov szerint a mondat akkor jön létre, ha a befejezett szószerkezet egyúttal pszichológiai ítéletet fejez ki. 224