Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

3. A nyelv középső részének artikulációjára jellemző az у magánhangzó, a j és a k', g', ch' megléte. 4. A nyelv hátsó részének artikulációja a kemény mássalhangzók bőségében (70%-ig) és a kemény 1 képzésében jut kifejezésre. 5. A magánhangzók ejtésekor az orrüreg nem rezonál. 6. A diafragma lökései nem egyenlő erejűek, ezért a hangsúly erősségi, ami magával vonja a magánhangzók redukcióját. II. Az orosz nyelv morfológiai rendszerére jellemző: 1. A szóformák képzési módja, ami csak affixumok útján, vagy a tőflexió affixumokkal való ellátásában jut kifejezésre. 2. A szóragozás (declinatio — coniugatio) nagy lehetősége, ami a formák — a többi indoeurópai nyelvhez viszonyított — nagy számban jut kifejezésre. 3. Az igealakok sajátságai. 4. Az igeaspektusok megléte. III. Az orosz nyelv szintaktikai sajátságait a következők jellemzik: 1. A szavak közötti viszonyokat a declinatio és coniugatio különféle formáival, vagy ezeknek segédszókkal való kapcsolatával fejezi ki. 2. Előfordulhat olyan eset is, amikor a szavak közötti kapcsolatok a declinatiós és coniugatiós formák, valamint a segédszák kiiktatásával is kifejezhetők. Ez a mód az oroszban viszonylag ritka. A szószerkezetek összekapcsolásának csupán 30 százalékát teszi ki. Peterson e megjegyzései az orosz nyelv rendszeréről is figyelmet érdemelnek, mert a forma és funkció egységének szempontjából vizsgálják az orosz nyelvet. 8. Peterson tankönyvének kiemelkedő vonása a modernség. A nyelv meghatározásánál és jellemzésénél F. de Saussure megállapításait olvashatjuk. A genfi nyelvész nyelvszemlélete Peterson nyelvről vallott felfogásának alapjait képezi. A kérdés tudománytörténeti érdekessége, hogy Saussure tanításainak ismertetése és felhasználása a szovjet nyelvtudomány e korszakában nem ütközött nehézségekbe. Ezt támasztja alá az is, hogy Saussure főművét ezekben az években oroszra is lefordították. Ugyancsak a korszerűség nyilvánul meg Sapir tipológiai osztályozásának részletes ismertetésében. De találkozunk itt más nevekkel: W. Wundt a nyelv eredetéről szóló nézetek bírálatában fordul elő. A. Meillet megállapításait az összehasonlító történeti nyelvtudomány módszereinek és feladatainak meghatározásánál ismerteti a szerző. Peterson arra is gondosan ügyel, hogy az orosz nyelvtudomány eredményeit mindenkor bekapcsolja az európai és az egyetemes nyelvtudomány fejlődésvonalába. Ezzel magyarázható az orosz nyelvészeti iskolák, elsősorban a moszkvai, eredményeinek felsorolása, az oroszországi nyelvészet és az egyetemes nyelvészet fejlődése közötti párhuzamok megrajzolása. 222