Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)
értelmezi, „mint a szavak összekapcsolásainak módjáról (formájáról) szóló tanítást" [9]. Az önálló szavak összekapcsolásával foglalkozva, Peterson a következő típusokat különbözteti meg: 1. A szóragozás segítségével (személy, nem, eset); 2. Önálló szavak útján (praepositió, kötőszó); 3. Az előző két típus kombinációjával, azaz a szóragozás és a nem önálló szavak összekapcsolása útján (praepositio + esetforma); 4. Szórenddel. Végül azt is megtudjuk, hogy e módok nélkül is összekapcsolódhatnak a szavak . . . Egyébként minden egyes nyelvben másképpen jönnek létre a szószerkezetek. A beszédben nemcsak az egyes szavak kapcsolódnak össze, hanem a szószerkezetek is. A mondat állhat egy szóból, de állhat szószerkezetek sorából is. A mondat alapvető sajátsága, hogy egységet képez: azaz értelmi szempontból kifejezett egész, amit formailag az intonáció fejez ki. Ily módon a mondat értelmi és intonációs egység. Ha a két ismérv közül valamelyik hiányzik, a szószerkezet nem tekinthető mondatnak. A szószerkezetek összekapcsolásának több típusa lehetséges: 1. Kötőszó nélküli összekapcsolás; 2. Kötőszóval történő összekapcsolás; 3. Viszonyító szóval való összekapcsolás. A mondattanban is hangsúlyt kap a rendszerszerű vizsgálódási mód, mert ,,egy adott nyelv szavai és szószerkezetei összekapcsolásának formái egy adott korban rendszerit alkotnak" [10]. Ezek azok a megállapítások, amelyek Peterson a nyelvről és a nyelvtudomány egyes disciplináinak a lényegéről alkotott fontos és a maga korában újszerű, sőt a hagyományostól túlságosan eltérő nézeteit tükrözik. 7. Mielőtt befejeznénk Peterson általános nyelvészeti nézeteinek áttekintését, szükségesnek tartjuk, hogy néhány szót szóljunk tankönyvének egyéb pozitívumairól is. Peterson nemcsak hangsúlyozza a nyelv rendszerszerű voltát, hanem kísérletet is tesz arra, hogy megrajzolja az orosz, angol, német és francia nyelv rendszerének legfontosabb sajátságait. Ez a szemléletmód ad lehetőséget arra, hogy jellemezni lehessen a nyelvek sajátos vonásait, amelyek egymástól őket megkülönböztetik. Az orosz nyelv hangrendszerére, alaktanára és mondattanára a következő rendszerszerű sajátosságok a jellemzőek: I. Az orosz irodalmi nyelv artikulációs bázisának rendszerszerű összefüggései az alábbiakban jutnak kifejezésre: 1. A labializáció nem erős. Ezzel kapcsolatos a palatális labiálisok hiánya és a labiális magánhangzók viszonylag ritka használata (15—17° 0). 2. A szájüreg elejében történő artikuláció. Ez a mássalhangzók erős lágyításában és a palatalizált mássalhangzók gyakori használatában jut kifejezésre (30%). 221