Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Az alábbiakban megvizsgáljuk, mivel gazdagította a szovjet tudományt M. N. Peterson. Elsősorban itt a kiváló nyelvész általános nyelvészeti rendszere érdekel bennünket. Ezt legalaposabban 15 fejezetből álló Bevezetés a nyelvtudományba c. tankönyvében fejtette ki (Moszkva, 1928). 3. Figyelmet érdemel az, hogyan határozza meg Peterson a nyelvet. Ez a definíció, amely figyelembe veszi a moszkvai nyelvészeti iskola és F. de Saussure eredményeit, így hangzik: „A nyelv tevékenység, amely a nyelvészeti jelek érintkezési célból történő megvalósításából áll." [2] A nyelv szociális jelenség. Mint ilyen társadalmi funkciók egész sorát tölti be. Ezek a következők: 1. kommunikatív 2. expresszív 3. effektív 4. normatív 5. esztétikai funkció Róluk a következőket írja a szerző: „Minden megnyilatkozásban együttesen léteznek: a beszélő valamit közöl is beszédtársával és emellett kifejezi emócióit és beszédtársát is valamilyen cselekvésre akarja buzdítani, megnevez valamilyen tárgyat, vagy jelenséget. . . és nem téveszti szem elől a beszédtársára való esztétikai hatást sem." E funkciók csomójából ezért nem könnyű az egyes funkciók elkülönülése [3]. A nyelvi érintkezést a nyelvi jelek segítségével valósítjuk meg. A nyelvi jel kétoldalú egység. Egy külső és egy belső oldalból áll, amihez még egy akarati elem járul. A nyelvi jel belső oldala az érzések, gondolatok, tárgyak képzete. Külső oldalát a beszédhangok, azaz olyan hangképzetek alkotják, amelyek egy adott nyelvi közösségben használatosak. F. de Saussure nyomán megkülönbözteti a beszédet mint tevékenységet, a nyelvet, mint a nyelvi jelek rendszerét és a beszélést, a nyelvi jelek képzési folyamatát, amely a nyelvi rendszer egyéni felhasználási módja. Peterson értelmezése itt eltér attól, ahogyan F. de Saussure a langue, parole és a language fogalmát meghatározza. Hangsúlyozza, hogy egész könyvében figyelemmel kíséri ezt a felosztást. Szeretnénk kiemelni, hogy F. de Saussure nyelvészeti rendszere nem volt idegen a moszkvai iskola képviselői számára. Mind a kazányi, mind a moszkvai nyelvészeti iskola alapítói — amint erre L. V. Scerba rámutatott — a nyelv olyan modern definícióját hozták létre, amitől nem állt messze az, ahogyan F. de Saussure a nyelvet értelmezte [4]. így F. F. Fortunatov a nyelvet jelek összességének tekintette, amely a beszédben realizálódik. A moszkvai nyelvészeti iskola definíciója előkészítette azt, hogy Peterson elfogadja és tovább adja a nyelvnek azt a definícióját, amit F. de Saussure adott. így kapcsolódott a haladó orosz nyelvtudomány eredménye Peterson nyelvről alkotott definíciójában az európai nyelvtudomány eredményeihez. Nemcsak a nyelv definíciója korszerű könyvében, hanem a nyelvtudomány feladatának meghatározása is. A nyelvtudomány tárgya: a nyelv, mint a nyelvi jelek rendszere. 217