Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A nyelvtudomány feladatát a következőkben látja: 1. egy adott szociális csoport nyelvi jelei rendszerének leírása egy adott korszakban; 2. e rendszer evolúciójának tanulmányozása; 3. a rokonsági viszonyok meghatározása. 4. A nyelv létezése általános követelményeinek meghatározása. Bár elismeri a szinkron és diakron nyelvészetet, a nyelvtudomány alapvető módszerének az összehasonlító módszert tekinti. A tankönyv további részeire jellemző, hogy a nyelvet, annak minden szintjén, rendszernek tekinti. Az egyes nyelvtudományi disciplinák közül megemlítjük a fonetikával, morfológiával és szintaxissal foglalkozó részeket, mert különösen ezekben jut kifejezésre Peterson személetmódja. 4. Fonetikájában bárcsak egyszer említi a fonéma műszót, elfogadja a fonéma elméletet. A fonetikát így határozza meg: ,,A fonetika azokat a hangképzeteket tanulmányozza, amelyek egy nyelvi csoportban, közösségben jelen vannak. Ezt fonémának nevezik, szemben az akusztikából ismert hanggal". Hangsúlyozza a beszédhangok szociális jellegét, ami abban jut kifejezésre, hogy e hangképzetek tanulmányozása során el kell szakadnunk az egyéni képzési sajátosságoktól és a szociális funkcióval rendelkező sajátosságokat kell figyelemmel kísérnünk. A szociális jelleg nemcsak az egyes hangok képzésében nyilvánul meg, hanem kifejezésre jut az ún. organikus vagy artikulációs bázis sajátosságaiban is. Ezen a beszédszervek tipikus jellemző mozgását érti az egy adott nyelven beszélőknél. Ebben jut kifejezésre a szociális jelleg. Az orosz hangrendszer vizsgálatánál megemlíti, hogy van olyan eset, amikor a hangokhoz szemasziológiai különbség járul. Ilyennel van dolgunk az orosz iihti., iiexb, iisitb, ctjh, coh, caH hangsorokban. Előfordulhat azonban az is, hogy a hangok különbségéhez nem kapcsolódik jelentésbeli különbség. Ez a helyzet az orosz btot, ara, btii ejtésekor. Amint látjuk, Peterson következetesen érvényesíti a fonéma és variáns megkülönböztetését, azonban ez a megkülönböztetés a tankönyv terminológiájában nem jut kifejezésre. Az elmondottak jól illusztrálják, hogy Peterson számára a fonéma szociális érvényű, jelentés megkülönböztető sajátsággal rendelkező nyelvi elem. 5. A morfológiával foglalkozó fejezetben figyelmet érdemel, hogyan értelmezi és fejleszti tovább Peterson a fortunátovi iskola nézetét. A morfológia tárgyalásakor a szerző hangsúlyozza, hogy a szó formájáról szóló elmélet kidolgozása Fortunatov nevéhez fűződik. Megemlíti, hogy hasonló eredményre jutott később F. de Saussure is. Érdemes itt megfigyelni, hogyan definiálja Peterson a szó formáját. Erről a következőket olvashatjuk: ,,A szó formája azon kölcsönös kapcsolatok eredménye, amelyek a nyelvben a szavak között léteznek" [6]. ,,E kölcsönös kapcsolatok a szavak közötti asszociációkon alapulnak. Ezek nem egyéni, hanem szociális jelenségek." ,,A szó formája számára a kölcsönviszonyon kívül jellemző — mint bármely nyelvi jelnél — a belső és külső oldal jelenléte. Ha a hangbeli különbség nem társul jelentésbeli vei — nem beszélhetünk a szó formájáról." „Ha olyan különbség van a jelentésben, 218