Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Molnár Oszkár: Neveléstörténelem Budapest, 1933. Pécsi Egyetemi Könyvkiadó ,, Pestalozzi! több körülmény teszi a neveléstörténet egyik leg­nagyobb alakjává. Kiemelkedik nevelői személyisége. Senki sem fáradt, szenvedett nagyobb önfel­áldozással tanítványaiért, mint ő. Önzetlen tevékenysége az igazi nevelő örök mintaképévé avatta. Megbecsülhetetlen szolgálatot tett a nevelés ügyének azzal is, hogy lelkesültségével a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból százakat és ezreket nyert meg a nevelés számára. Legfontosabb azonban a népnevelés fejlődésére tett hatása. Hogy Európa-szerte az államok művelődési törekvéseinek közép­pontjába a népnevelés ügye ke­rült, nagyrészt neki köszönhető. A népiskola belső kiépítése pedig Pestalozzi kizárólagos érdeme. A mai népiskola tantárgyai és az elemi tanítás módszere azokból az elemi gyakorlatokból fejlődött ki, amiket intézeteiben meghonosí­tott. Az általa megindított alapo­kon az ő tanítványai dolgozták ki a beszéd- és értelemgyakorlatokat, a számtant, a mértant és az elemi rajztanítást. Ö adta az indítékot a hangoztató olvasás tanítás módsze­réhez és a helyes földrajztanítás­hoz. Általában Pestalozzi^ tekint­hetjük a népiskolai pedagógia alapvetőjének. Mély hatást tett Herbartra, aki pedagógiai rend­szerének nem egy alapgondolatát tőle nyerte meg. Jogosan mond­hatjuk, hogy Pestalozzi gondolatai azok, amelyek Hertbarton keresz­tül a XIX. sz. folyamán mind tö­kéletesebbé tették az elemi okta­tás módszerét." (9. 142. o.) Németh—Frank: Neveléstörténelem Budapest, 1939. Szent István Társ. Kiadó „Pestalozzi önzetlenül szeret­te a népet. Életét lemondás, igény­telenség és a közért való önfel­áldozás jellemezte. Erős akarata volt, mindent megtett, hogy célját elérje. A lelkesedés szempontjából mintaképe a tanítóknak. Az anyai hivatás és a családi nevelés nagy jelentőségét senki sem igazolta fé­nyesebben, mint Pestalozzi. Az öntevékenységre, az alkotásra tö­rekvő nevelés megalapítója. El­lensége a sok tudásra való törek­vésnek és a féltudásnak. Figye­lembe vette a gyermeki természe­tet. A hézagtalanság és szemlél­tetés elvének erős kidomborít ója. Rendkívüli módon bízott a neve­lés hatalmában. Nem vette figye­lembe, amit mások tettek és írtak. Harmincéves koráig nem olvasott pedagógiai munkát. Az egyéntől független módszerét olyannak te­kintette, hogy azzal mindenki boldogul, módszere gépies termé­szetű. Szempontjai (szám, alak, név) nagyon szűkkörű kultúr­anyagot engedtek meg. Külsejét elhanyagolta. Nem tudott kormá­nyozni, rendet tartani. Órarend és rendtartás nélkül dolgozott. Addig beszélt, míg be nem rekedt. Azon­ban ezek a hiányok mind eltörpül­tek vasakarata és mindent legyőző nagy szeretete mellett." (12. 117— 118! o.) 155

Next

/
Thumbnails
Contents