Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

(Tettünk egyszer ilyen kísérletet: az óra végén a tanulóknak fel kellett írniuk egy darab papírra, melyik csoport feladatát érezték a legkönnyebb­nek, melyiket a legnehezebbnek. Alig akadt olyan tanuló, aki a saját mun­káját ismerte volna el legkönnyebbnek!) Azt is tanulságos volt megfigyelnünk, hogy amikor a csoport munká­járól egy tanuló beszámolt, gyakran akadt olyan csoporttársa, aki meg­jegyezte, hogy ő jobban tudta volna ismertetni a feladatmegoldást. Sőt az is megtörtént, hogy egyik — különben is agresszív beállítottságú — tanuló kikapta a feladatlapot referálni készülő társa kezéből „Én olvasom fel!" kijelentéssel. Most eltekintve attól, hogy ez az eset súlyos fegyelmezetlen­ség is, és azért sem tűrhető, meg kell állapítanunk, hogy olyan nevelési alkalom adódott, amire frontális munkánál nem nagyon lett volna lehe­tőség, pedig amire igen nagy szükség volt a gyermek további fejlődése szempontjából. Kitűnő nevelési lehetőségeket kínál, ha figyeljük a tanulók egymás közti érintkezését a csoportos munka során. Sajnos, elég sok a goromba megnyilatkozás: nem árt azt sem idejekorán leépíteni! Sok jó alkalom adódik ilyenkor arra, hogy megfigyeljük, hogyan fo­gadják tanítványaink a kritikát. Van olyan tanuló, aki rögtön — nyíltan vagy csak csendben — valamelyik társát okolja a hibáért. (Már ebben a korban is megfigyelhető emberi tulajdonság: a dicséret ellen nem szoktak tiltakozni!) Nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen nagy a jelentősége itt a helyes és tudatos tanári irányításnak! Sok pozitív vonást is megfigyelhettünk a tanulók viselkedésében. Nem egy közülük készségesen segített társainak, ügyesen, rátermetten vett részt a közös munkában, ötletekkel vitte előbbre azt (Kelemen László sze­rint a csoportban az átlagegyén kétszer annyi ötletet termel, mint egye­dül [24]). A csoportos munka tehát lélektani szempontból is fonto? munkafor­ma: fejleszti a tanulók erkölcsi vonásait. Az ilyen munka emberismeretre is nevel: jobban megismerik a tanulók egy-egy társuk pozitív és negatív tulajdonságait, mivel azok fokozottabban és esetleg másként mutatkoznak meg, mint a frontális foglalkozás során. Az életre nevelésben ez is lénye­ges szempont. A tanári munka vonatkozásában lényeges előnye a csoportos foglal­kozásnak, hogy a tanár megbízhatóbb képet kap egy-egy tanuló szaktárgyi érdeklődéséről, szaktárgyi alapismereteiről, mint egy-egy hagyományos „felelet" jegyéből. A csoportos foglalkozásokkal kapcsolatos kísérletek során tehát azt tapasztaltuk, hogy ma, amikor iskoláinkban a puszta ismeretközlést az életre való felkészítés célkitűzése váltotta fel, a csoportos munkaformának igen nagy szerepet szánhatunk. Meggondolt alkalmazása mindenképpen célszerű. Nagy Sándor ezt állapítja meg: ,,Ha a csoportmunka lehetőségeit felhasználó órát bármilyen vázlatosan összehasonlítjuk a frontális munkán felépülő órával, világosan megmutatkozik, hogy a csoporttevékenység ese­tében az óra — azonos didaktikai feladat mellett — karakterében változott meg. Bár a frontális munkában lezajló órát is lehet nagymértékben ak­tívvá tenni, mégis aligha kétséges, hogy a csoportmunkával lezajló óra ese­59

Next

/
Thumbnails
Contents