Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

tében e tekintetben egy jelentős új tényezőt kapcsoltunk be. Nem felesleges ezért itt emlékeznünk Peter Petersonra, aki már évekkel ezelőtt határozottan utalt arra: a hagyományos megoldásokat a csoportok vezetésének nehezebb, de differenciáltabb didaktikai munkájával kell felváltani Hozzátehetjük: nem „felváltani" kell. hanem ilyenekkel kiegészíteni a maga helyén éppúgy szükséges frontális osztálymunkát" [25], Valóban megváltozott az óra karaktere. A prelegáló tanártípus idegen a mai iskolától. A korszerű tanításban a tanár nem inti le a kérdező gyereket: a korszerű oktatást úgy kell felfognunk, mint a nevelő és a tanulóközösség együttes, közös munkáját. Ez pedig felbecsülhetetlen nevelési értékeket rejt magában [26], A tanulók tevékenységének olyan változatosságát lehet elérni, amilyenről a régi iskolában álmodni sem lehetett [27]. Ezekből következik, hogy a csoportfoglalkozás nem egyszerűen szervezeti probléma, hanem alapvető pedagógiai problémakört takar. A csoportfoglalkozás mint új oktatásforma nem pedagógiai divatként hódított oly gyorsan teret, hanem azért lett népszerű, mert igen nagy lehetőségeket tár fel mind az oktatásban, mind a nevelésben. Nevelési hatásfoka különösen nagy. A nyelvtan tantárgyi sajátosságából következik, hogy a nyelvtantanítás során különösen eredményesen alkalmazhatjuk a csoportmunkát. Az anyanyelvi oktatás tantárgyi fejlődése még napjainkban sem egyenes vonalú. Viszonylag kevés az újjal való próbálkozás, sőt néha még a példatár is elszürkül: nemzedékek tanulják ugyanazt a példát egy-egy nyelvi tényre. Ha a tanulók maguk fogják a példák sokaságát nyújtani, nyilván kiküszöböljük a nyelvtanóráról az egyhangúságot. A szabadabb, kötetlenebb forma a nyelvtanóra másik rémét: az unalmat fogja száműzni. Az óra egyegy részében alkalmazzuk tehát a csoportmunkát, de tartsuk szem előtt, hogy a csoportos munka a frontális munkával, a feladatlapos megoldással és más módszeres eljárásokkal együtt fog valóban, célra vezetni. És gondoljunk arra, hogy nincs olyan módszer, amelyik önmagában, megfelelő tanári irányítás nélkül elvégezhetné az oktatás és nevelés bonyolult feladatát, Az eredményes oktató-nevelő munkához a magas szintű szaktudás és a jó módszer mellett nélkülözhetetlen a szaktárgyát és tanítványait valóban szerető szaktanár, aki meg tudja és meg is akarja valósítani a tantárgy tanítása során felmerülő oktatási és nevelési lehetőségeket. JEGYZETEK [1] L. N. Landa: Az algoritmusok és a programozott oktatás. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. (A pedagógia időszerű kérdései külföldön. Szerk.: Illés Lajosné). 85. o [21 Lásd a bibliográfiát! [3] Bokor Istvánné: Csoportfoglalkozás a 2. osztályban a nyelvtan-helyesírási órán. Módszertani Közlemények, 9 (1969): 12—16. o. [4] Gál Andrásné—Xantus Gyuláné: Csoportmunka-kísérletek néhány tapasztalata. Magyar Pedagógia, 1968: 381—393. o. [5] Fábián Zoltán: A csoportfoglalkozások pedagógiai értékei. Pedagógiai Szemle, 1967: 491. o. [6] Dr. Búzás László: A csoportmunka időszerű kérdései. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. Pedagógiai Közlemények 1. (Az ELTE Neveléstudományi Tanszékének kiadványai). — Fábián Zoltán: A csoportfoglalkozások pedagógiai értékei. Pedagógiai Szemle, 1967: 486—506. o. 60