Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

hogy a tanár így figyelmeztette a könyvét otthon felejtő tanulót: „Látod, a csoportod máris hátrányban van a te hanyagságod miatt: kettőtöknek kell egy könyvet használnotok!" — Tudatosítja a felelősség egyetemességét, ha a csoport tagjai együtt állnak fel, amikor a hibás megoldásért számot kell adniuk, vagy a helyes, különlegesen jó megoldásért dicséretet kapnak. Igen jelentős tehát a csoportos munkaforma közösségformáló ereje. De nem kevésbé lényeges az egyén formálása szempontjából sem. A nyelvtanórákon is lényeges szempont: megtanul a gyermek gondolkodni, megtanulja, hogyan kell egy-egy részletkérdést- megoldani, és hogyan kell a részproblémákat egésszé összetenni. Rászokik arra, hogy kis részletkérdésekkel is foglalkozzék, hiszen korunk tanulótípusának (és sokszor felnőttjének is!) jellemzője, hogy nem mélyed el a kérdésekben, nem figyel oda teljes energiával a feladatra, mert mindent rövid idő alatt akar felfogni, megérteni, elvégezni. Azt is meg kell azonban tanulnia, hogy nem elég csak részkérdésekkel foglalkozni, hiszen minden tény, amelyet megismer, egy nagy fényrendszernek csupán egy kis részlete, amelyet csak akkor érthet meg mélységében, ha az egész összefüggésében is nézi. Ennek felismeréséhez a csoportos foglalkozás természetesen vezet el: ha a csoportos munkát minden esetben határozott vezetésű frontális foglalkozás követi, akkor a tanuló megérti, hogy nem elég csak a saját csoportjának problémájával foglalkozni, mert az egész kérdéskör áttekintésére csak akkor lesz képes, ha megjegyzi magának társai eredményét is. A nyelvtantanítás ennek megértésére különösen alkalmas, hiszen, egy-egy csoport munkájának eredménye csak nagyon hézagos, önmagában szinte semmitmondó ismeretet nyújt. Hamar megérti a tanuló: nem sokat ér, ha pl. a felszólító mód használatát csak egy igetípusnál ismeri, vagy ha az alanynak csak egy fajtájáról tud. Kelemen László a gondolkozás nevelésének módszereit vizsgálva megállapítja: „A csoportoktatás azzal, hogy egy-egy tanuló számára több önálló tevékenységet, aktivitási lehetőséget biztosít, kedvező feltételeket nyújt a gondolkodás fejlődése számára is" [19]. A csoportos módszerű nyelvtanóra nemcsak gondolkozásfejlesztő: tanulni is megtanítja a tanulót. Thorndike neveléslélektanában az „egybetartozás törvényé"-vel pszichológiai alapon bizonyította, hogy eredményes magatartáshoz, gyors tanuláshoz vezethet a viszonyokba való belelátás, ok és okozat összefüggésének felismerése, annak belátása, hogy bizonyos kapcsolatok összefüggő egészet alkotnak [20]. — Nagy Sándor a modern osztályrendszerű munka egyik jellemzőjét abban látja, hogy nem magoltatás folyik, hanem aktív foglalkoztatás, nemcsak az anyag közvetítése, hanem aktív feldolgozása. A csoportfoglalkozásoknak is az az előnye, hogy „arra késztetik a tanulót: maga keresse a megoldás útját, maga végezzen elemzést, és társaival együtt maga jusson viszonylag önálló következtetésre" [21], Ehhez azonban sok esetben tanári segítség szükséges. „Nem elég csak alkalmat adni az önálló munkára, úgy kell segítenünk tanulóinkat, hogy minden gyermek megcsináljon annyit, amennyire képes, sőt gondoskodnunk kell a folyamatos ellenőrzésről is, hogy minden tanuló éljen is a lehetőséggel" [22]. Ebből a megállapításból következik, hogy nyelvtanóráinkon csak akkor használjuk fel helyesen a csoportos munkaformát, ha nem elégszünk 57