Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

az osztály felkészültségéről sem ad olyan tiszta, megbízható képet, hogy jegyszerűen értékelni tudjunk. Az elbírálásnak pedig egyénenként kell történnie, hiszen minden tanuló külön kap jegyet. Azt pedig nem lehet pontosan megállapítani, hogy melyik tanuló milyen mértékben vette ki a részét a munkából. Legkevésbé tehát a számonkérésre alkalmas ez a munkaforma. Az ismertetett óramenetek azt mulatják, hogy a csoportos foglalkozás módszere nem célszerű a számonkérésben, de igen jól alkalmazható gyakorlásra, készségfejlesztésre, összefoglalásra, rendszerezésre, sőt az új anyag közvetítésére is. Felhasználásra tehát a nyelvtan sajátos struktúrájánál fogva elég gyakran van alkalmunk. Ez a tanítási módszer logikai vonatkozásokban célszerű, mivel ráneveli a tanulókat arra, hogy a részproblémákat össze tudják kapcsolni, és az így nyert összefüggésekből általánosítani tudjanak. Ez nem lebecsülendő eredmény! Természetesen ezt a fontos célt a tanár csak akkor érheti el, ha gondosan ügyel is arra, hogy a tanulók ne álljanak meg a részkérdéseknél. Az önálló tanulásra való felkészítésben is igen nagy a szerepe. Indokolt ez a tanítási forma lélektani szempontból: szintetizálás — analizálás egyaránt szerepet kap, így a tanuló figyelmét jobban lekötjük. A didaktikai szempontok nem választhatók el sem a logikai, sem a lélektani vonatkozásoktól. A figyelem ébrentartása, a csoportos és a frontális munka váltogatása teszi változatossá, ezzel érdekessé és remélhetőleg eredményessé a nyelvtanórát. De — mint a kísérleti órák leírása is mutatta — didaktikai vonatkozásban azért is hasznos, mert lehetővé teszi az anyag differenciáltabb feldolgozását. Természetesen veszít vonzerejéből, ha állandó formaként, egyedüli módszerként alkalmazzuk. A feladatlapok alkalmazása csoportos foglalkoztatás esetén szinte elkerülhetetlen, hiszen éppen a feladatok különbözőségével tudjuk biztosítani az anyag feldolgozásának differenciáltságát. A feladatlap mellett természetesen más módszeres eljárásokkal is kombinálnunk kell a nyelvtantanítást (programozás, a szemléltetés különböző formái stb., stb.) Hangsúlyozni szeretném, hogy minél változatosabbak a módszerek, annál hatékonyabb a tanítás. A csoportos munkaforma célszerű, de csak egy lehetőség a sok közül. Mivel a korszerű csoportos foglalkozású órák még nem általánosak, beszélnünk kell arról is, hogy melyek a csoportos foglalkozású nyelvtanórák legfőbb módszerbeli problémái. Az első súlyos nehézség, hogy a csoportos foglalkozású órára való felkészülés rendkívül munkaigényes. Ezt egyszerű matematikai alapon is be lehet bizonyítani: a tanárnak nem egy szemléltető szövegre, nem egy feladatsorra van szüksége, hanem 4—5—6-ra, a csoportok számától függően. Emellett — mint ezt az óraleírásoknál is láttuk — a feladatokat úgy kell megszerkesztenie, hogy az egyes csoportok munkája egybeilleszkedjék, egyik kövesse a másikat. Ez különben szervesen függ össze azzal a ténnyel, hogy a nyelvi tényt differenciáltabban mutatjuk be. 54