Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

sajtónak. Turgenyev neve nálunk csak 1872-ben jelenik meg először az Apák és fiúk c. regényének tárca-szerű ismertetésében, Erdélyi Béla tollából (Eger, 1872 41.). Az ismertetés szépirodalmi igényű, a hihetően egri szerző maga is turgenyeves líraisággal kezdi a tárcát. A könyvet elolvasásra ajánlja, és hasznosnak ítéli még valláserkölcsi szempontból is: a nihilizmus (vagyis istentagadás) elítélését látja benne, ezt fejezi ki szerinte „Bazárov Jenő" sorsa, halála és a jó útra tért „Árkád Kirzanov" családi boldogsága. A hetvenes években ezenkívül más irodalmi anyagot nem is találunk, mint két Turgenyev-,,beszély" egyszerű ajánlását és 1879-ben, egy évvel Vera Zaszulics merénylete után, amikor a nihilisták mint téma még az olyan eldugott kisvárosokba is eljutott, mint Eger, találunk egy hosszabb utalást A nihilisták c. cikkben Turgenyevre (Eger, 1879/52.): ..Ki a nihilismust pontosabban akarja megismerni, mint ahogyan e futólag papírra vetett vázlatban előadathatott, az olvassa el a genialis Turgenjev munkáit, különösen az Atyák és fiaik czíműt. Az ellentét a korábbi nemzedék positiv és a jelenben élőnek negatív életnézete között itt művészileg, a valóságnak megfelelő hűség- és élénkséggel van rajzolva. Pazaroff, az orvostanuló, a nihilistának igazi typusa." A nyolcvanas években két cikket találunk Turgenyevvel kapcsolatban (mindkettő könyvkritika és ajánlás), a kilencvenes években viszont néhány eredeti művét is közlik, A győzedelmes szerelem dala c. elbeszélést és a Költemények prózában néhány darabját (Eger, 1890 46—50., ill. Eger és Vidéke, 1892/89., Egri Újság, 1894/18., 66.). Turgenyevnek persze a lírája, romantikája hatott, „a piciny lábak és a reszkető szívek dalnokát" látja benne Kemechey Jenő (Eger és Vidéke, 1892 50.), a szomorú szerelmek íróját. A kutya c. Turgenyev-írást idézi az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1911/6.) Müller Jenő a darwinizmus ellen írott cikkében, ám teljesen félreértve az író gondolatát: „Hideg decemberi délután kandallója mellett ült Turgenyeff Iván. Túlhevített koponyájában merészen száguldó új igazságok hadakoznak dübörögve ócska dogmák ellen. Kutyája lábánál hever, gazdáját figyeli. A nagy orosz belebámul a kutya intelligens szemeibe, s e nehéz sóhaj szakad fel kebléből. . . Igen . . . Egyenlők vagyunk . . . Mindkettőnkben egyforma éltető lángocska pislog . . . Ránk borul a halál . . . hideg szárnyaival meglegyint... ki fogja a bennem és benned pislogó kis lángocska közti különbséget felismerni? . . . Senki. . . Egyenlők vagyunk (Turgenyeff I.: Költemények prózában — Az eb.) Mire nem képes a beteg idealizmus?!" Összegezve: a tárgyalt korszakon belül Turgenyev húsz alkalommal szerepel az egri sajtóban, javarészt könyvhirdetésekben, „ajánlott olvasmány "-ként, de művei eszmeiségére hivatkoznak is, négy alkalommal pedig eredeti Turgenyev-művek is olvashatók városunk lapjaiban. Tolsztoj, aki a hetvenes években tör be a magyar irodalmi köztudatba, csak a kilencvenes évek elején kerül az egri újságok lapjaira. Két elbeszélésével szerepel az Eger és Vidéke hasábjain (1890 24.), a katolikus Egri Népújság viszont, amelynek vonalába jól beleillenek Tolsztoj oktató célzatú kis meséi, ezekből közöl néhányat két évvel később (1892 24—25.).