Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Könyvhirdetésben ugyan már 1878-ban találkozunk a nevével, majd az ilyenfajta ajánlások száma nő (a nyolcvanas években három, a kilencvenes években négy, a kilencszázas években pedig öt alkalommal hirdetik műveit), azonban eszmeisége sokkal hatásosabb, mint erre a lapokban megjelent fordítások számából következtetni lehetne; a kilencvenes évek végétől igen sokszor hivatkoznak különböző tárgyú cikkekben Tolsztoj eszméire, személyével foglalkoznak, de gyakran nem mint íróval, hanem mint gondolkodóval, azon kérdés kapcsán, hogy milyen következménye lehet a társadalommal való szakításnak. Idézzük Mogán Ákos cikkét (Egri Egyházmegyei Közlöny, 1908 12.): ,,Romlottabb gyümölcsöt nem termett soha teória, mint a bombavető anarchiát, melyet ha nem is azonosítunk Tolstoi, Bakunin, Batthiány tanaival és ideális anarchismusával; mégis csak az ő elméleteik végső conclusiója a bombavető anarchia." Tolsztoj érdekes egyénisége előtérbe kerül 1910-ben, megbetegedésének, halálának körülményeit feltűnő helyeken hozzák a lapok. Dosztojevszkij neve szinte alig fordul elő lapjainkban, műveiből sem közölnek semmit. Amint láttuk, Turgenyev, Tolsztoj neve az egri sajtóban előbb jelent meg könyvhirdetésekben, utalásokban, mint ahogy eredeti műveik az olvasók elé kerültek volna. Ám ,,amíg Tolsztoj körül dúlt a vita, szinte észrevétlenül belopódzott a napilapok és folyóiratok tárcarovatába Anton Pavlovics Csehov, az orosz elbeszélő irodalom egyik legsajátosabb hangú művésze. Szokatlan helyzet teremtődött: először műveivel ismerkedett meg a magyar közönség. Megjelenését nem előzték meg hírek sem a külföld magasztalásáról, sem hazája kritikusainak véleményéről. Nevét nem az irodalom kritikusainak dicsérete tette ismertté, hanem művészetével vívta ki hihetetlenül rövid idő alatt a magyar olvasók elismerését. Csehov rajzai a tárcarovat három-négy hasábján az emberi sorsok mélyvizébe vezették az olvasókat. A rövid műfaj klasszikus tömörsége lehántotta az ábrázolás felesleges kellékét, a korábbi ábrázolás minden körülménveskedését. Az emberi sorsokat az eldöntő fordulatok pillanatában tárja olvasói elé és villanásnyi idő alatt bevilágítja hőseinek egész életét." (Rejtő István: Az orosz irodalom fogadtatása Magyarországon, 54. 1.) Egerben is ez volt a helyzet. Még nem utalnak rá, könyvhirdetésben is csak kétszer fordul elő (1890-ben és 1898-ban), amikor 1899-ben közlik Dráma c. elbeszélését (Egri Űjság, 1899/43.). A 900-as években azután majdnem minden évben találunk egy-egy elbeszélést tőle. Népszerűsége teljesen indokolt, és a kis elbeszélés műfaja is nagyon alkalmas újságban való közlésre — eredetileg is hírlapokban jelentek meg először. Érdekes megfigyelni, hogy az egri lapokban közölt elbeszélések általában a humorista Csehovot mutatják be (Dráma — 1899, A műkincs — 1900, ugyanaz más címmel: Az ajándék — 1912, Nők szerencséje — 1901, A halál látogatóban — 1902, Gyámoltalan asszony — 1909.). A kisemberek problémáit, sorsát részvéttel ábrázoló Csehovot A szakácsnő férjhez megy (1903) és az Egyszer egy évben (1906) c. elbeszélések reprezentálják. Élesen veti fel a társadalmi problémákat a Protekció (tkp. Hölgyek) c. elbeszélése egy ta427