Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

koláztatása csaknem teljesen lehetetlen volt. Az 1945—46-os iskolai évben például nem nyert több munkás- és szegényparaszt fiatal felvételt a középiskolába, mint azt megelőzően [38]. A szegényebb sorsú tanulókat nemcsak az egyházi iskolában fizetendő magas tandíj sújtotta, hanem a szinte megfizethetetlen internátusi díjak is. 1945—46-ban az egri érseki tanítóképző internátusban a következő díjat kellett fizetni: 2 q búza, 10 kg zsír, 3 kg szalonna, 4 kg szappan, 200 db tojás, 10 db csirke, 150 kg krumpli, és sok más apróbb szolgáltatás (bab, hagyma stb.), összesen mintegy 2500 forint értékben [39]. Ezt az összeget egy kisparaszt, vagy egy újgazda nem tudta megfizetni. Mindez sürgette a munkás- és szegényparaszt származású fiatalok továbbtanulási lehetőségeinek megteremtését. 1946 júliusában a Győrffykollégium fiataljainak felhívására mozgalom indult el. Megalakították a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét, a NÉKOSZ-t. A kommunista párt által 1946 augusztusában összehívott ankéttal a megyében is megkezdődött a mozgalom szervezése. A tanácskozáson — ahol a demokratikus pártok és szervezetek képviselői is részt vettek — azt beszélték meg, milyen módon lehet a kollégiumok megindításához és működtetéséhez szükséges objektumokat, felszereléseket biztosítani és a tanulók élelmezését megszervezni. A pártok részéről sok szép megnyilatkozás hangzott el, de annál kevesebb volt a megoldást elősegítő javaslat, Ezért mondotta az MKP képviselője: „Ne csak azt mondjuk el, hogy arccal az iskola felé, hanem azt is, hogy zsebbel az iskola felé" [40]. A tanácskozással sikerült elérni, hogy a társadalom érdeklődése a népi demokrácia e születőben levő intézménye felé forduljon. Felajánlották anyagi támogatásukat a szakszervezetek, a Nőszövetség, az ifjúsági szervezetek [41], A MADISZ-szervezetek egész sora vállalt különmunkát, rendezett műsoros esteket, melyek bevételét kollégiumi célokra ajánlották. (Eger, Nagyiván, Gyöngyössolymos, Sirok, Mátraszentimre, Heves stb.) [42], Az egri Nemzeti Bizottság felhívására számos községi képviselőtestület megszavazta, hogy havonta 80— 100 forint támogatást juttat el a szegény sorsú fiatalok taníttatására [431. így pl. a mezőtárkányi NB 1946. szeptember 3-i ülésén elhatározta, hogy biztosítja az anyagi feltételeket, Boda Sándor útkaparó és Takács Béla hadiárva gyermekének „kollégiumi elhelyezéséhez és iskolázásához" [44j. A megyében először a hatvani és az egri II. Rákóczi Ferenc népi kollégiumok jöttek létre 1946 decemberében, majd ezt követően megalakult az egri Dobó Katalin és a gyöngyösi Vak Bottyán Kollégium is [45]. A népi kollégiumokról eleinte olyan kép volt ismert, hogy azok internátusok ,ahol a munkás- és szegényparaszt szülők gyermekei lakást és átképzést kapnak. Amíg ez a vélemény volt a köztudatban, többé-kevésbé hallgatott róla a reakció. Amikor azonban köztudottá vált, hogy nem internátusokról van szó, hogy a népi kollégiumok az új társadalom nevelő intézményei, megindult a támadás ellene. A reakció gáncsoskodása megnyilvánult a rémhírterjesztésben, az intézetek rágalmazásában és a népi kollégista tanulók tanulmányainak akadályozásában. A kisgazdapárti „Egri Barázda" a fiatal intézmény népi jellegét bírálva ezt írta: „Boldog az az ország, ahol a politikát nem a tömegek irányítják, és ahol nem mennyiségi, hanem minőségi embernevelés folyik" [46]. Természetesen a NÉKOSZ ön21 321