Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

hibája, hogy ezt a szempontot elhanyagolta. Elhanyagolták azokat a sajátos nemzeti értékeket, melyek potenciálisan megvannak a nemzeti lélekben — az egyedek lelkében —, melyek a nemzetet más nemzetektől megkülönböztetik. Ezzel az értékek mibenlétére is igyekeznek választ adni, s a nemzeti sajátosságok felsorolásával próbálják a „kultúrfölény" elméletet is igazolni [38]. Nemcsak az értékek célképző jellegében kerül előtérbe a nemzeti, hanem a mozgatóerő mint lelki, jellembeli tényező is nemzetenként változik. Ennélfogva az abszolút értékek mozgósító ereje a nemzetin keresztül hat az egyénre, a személyiségre közvetett formában. Végső soron tehát az emberek lelkében élő vágyak, indulatok, akarati, érzelmi és értelmi tulajdonságok a „legfelsőbb lény" ajándékai, viszont mennyiségüket és minőségüket tekintve a nemzeti sajátosságok által motiváltak. A világnézet és a nevelés általános jellegű megfogalmazásával lényegében a fent elmondottakat fejti ki az előadó [39]. Részletesen lehetne elemezni — de e rövid tanulmányban erre nem vállalkozhatunk — a fent bemutatott elmélet fasiszta jellegű tendenciáit, mely arra is utal, hogy a neonacionalizmus, sajátos formájú jelentkezése a fasizmusnak, illetve annak a lehetőségét és kibontakozásának feltételeit magában rejti. Az előadó által kifejtettek, az előadó minden erőfeszítése ellenére is tartalmaznak olyan elemeket, melyek további ellentmondásoknak lehetnek a hordozói. E probléma megoldására a szakosztály másik előadója, Dékány István kísérli meg a válaszadást. „Szabadság és kényszer a nevelésben" c. előadásában először arról beszél, hogy a gyermeki egyéniség mint potenciális értékhordozó mennyiben jogosult szabadságra. Kifogásolja az amerikai túlzásokat, melyek a gyerekre bízzák a tanulmányi anyag megválasztását, illetve, hogy ebbe igen nagy beleszólást engedé Iveznek. Előadása második részében tér át tulajdonképpen nevelésfilozófiai kérdések tárgyalására. Ezekben próbál választ adni a Nagy József által nyitva hagyott egyik igen fontos problémára. Az említett szerző ugyanis nem differenciált eléggé előadásában, s a nemzeti értékekről mint a nemzet minden tagját jellemző általános tényezőkről beszélt. Viszont, ha ezek az értékek a nemzet minden tagjára egyformán jellemzőek, semmi sem indokolja az arisztokratikus közoktatási, művelődési rendszer fenntartását, vagyis azt jelentheti, hogy a nemzet minden tagját egyformán kell nevelni, egyforma bánásmódban kell részesíteni. Az egyes nemzeteket jellemző jellembeli, érzelmi, értelmi tulajdonságok ugyanis a nemzet minderí egyes tagjában léteznek. A kulturális demokrácia követelményeit tehát mindenképpen érvényesíteni kellene. Ezt az esetleges félreértést siet tisztázni Dékány, amikor kifejti, hogy igaz ugyan a nemzet értékeiről szóló, a nemzetinek az általánoshoz való viszonyát fejtegető tétel. Mivel azonban az általános értékekhez való viszony sem egyforma minden nemzetnél, a nemzeti értékek meghatározó volta miatt, pontosabban az egyes nemzeti tulajdonságok miatt, melyek a nemzetek kulturáltságában, műveltségében jutnak kifejezésre; ugyanúgy a nemzeti értékekkel sem egyformán rendelkezik a nemzet minden tagja. Ez a különbség aktuálisan létezik. Bár mindenkiben meglehetnek a nemzetre jellemző sajátos pszichikai, értelmi és fizikai tulajdonságok, s 30