Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

nem kíván különösebb szellemi erőfeszítést, vagy valamilyen „egészen új koncepciót" ideológusaitól. Igénye mindössze arra terjed ki, hogy — néhány részletében módosítva — a korábbi értékelméleti idealista rendszert a maga igényeihez alakítsa. A neonacionalizmus igényét — az elmondottakon túl — az értékek sorrendjének átrendezésével is szolgálja az előadó. Ebben az „átértékelő" tevékenységben kapcsolódik a már korábban említett Bartók György-féle eszmefuttatáshoz. A korábbi koncepcióból, miután ez a „tiszta" értékelméleti idealizmus talaján áll, a neonaeionalizmusra nézve kedvezőtlen momentum az, hogy az abszolút érték és az egyén közvetlen viszonyban vannak. Az „abszolút tökéletesség" közvetlenül hat, mint célképző és mozgósító erő az egyén lelkén keresztül, annak értelmére, egész személyiségére. Ka ez a koncepció teljes egészében így marad, nem lehet elhelyezni a neonacionalizmust a nevelési programban, mert az abszolút tökéletesség kizárja az egyéb tényezőket éppen a viszony személyes jellege miatt. Az egyén célja, a nevelés—oktatás célja; a minél nagyobb tökéletességre való törekvés háttérbe szorítja, de legalábbis másodlagos tényezővé változtatja a nemzeti értékeket. A szerző nem oldja meg ezt a problémát, de utal arra, hogy e területen behatóbb elméleti munkálkodás szükséges, ha helyes viszonyt akarnak teremteni az abszolút és a nemzeti értékek között. Egyébként éppen ezt az ellentmondást próbálja meg néhány hazai szerző — közöttük a már említett Bartók György — úgy feloldani, hogy az abszolút érték és az ember, a személyiség közé beiktatják a nemzeti értéket. Nem tagadják az abszolút értéket, mert ennek tagadása egyenlő lenne a Nagy József által bírált immanentizmus álláspontjának, illetve értékrendszerének elfogadásával. Ebben az esetben szembekerülnének önmaguk vallásos meggyőződésével, mely feltételezi az abszolút érték, a tökéletesség létezését. De nem felel meg az immanens állásfoglalás a benne megnyilvánuló relatív értékfelfogás miatt a neonacionalizmus társadalompolitikai programjának, így pedagógiai törekvéseinek sem, mert a történetiség abszolút értékének elfogadása helyett, melyet pedig az ellenforradalmi rendszer társadalompolitikai koncepciójában messzemenően érvényesíteni akar, a „történetietlen" tehetségkoncepció elvét helyezi előtérbe. Az új, pontosabban a neonacionalizmushoz alkalmazott, a nevelést meghatározó „értékrendszer" tehát úgy alakul, hogy közvetlen viszony az abszolút érték és a nemzeti érték között jön létre. Minden nemzet a maga tökéletességre vitt értékeivel, mint sajátos nemzeti értékkel, járul hozzá az abszolút értékekhez: a tökéletességhez, az egyetemes műveltséghez és humanitáshoz. Az egyén nevelésének közvetlen célja a nemzeti értékek megvalósítására irányuló törekvés, és csak közvetetten, a nemzeti értékek tökéletesedése révén a legkiválóbb értékekkel kapcsolódnak a fentihez. Ennek a ténynek az elhanyagolása merő badarság — hangoztatja Bartók György —, ahogy nincs abszolút gyümölcs, úgy nincs abszolút ember sem. Csak német, francia, magyar stb. Az általános embernevelés — hirdeti Fichtével a legnagyobb egyetértésben — nem létezik [37], A nevelés közvetlen célját tehát nem az általános embernevelés, hanem a nemzeti nevelés határozza meg. A múlt nevelésének, mely az általános embernevelés eszméjét tartotta szem előtt, az volt a legnagyobb 29