Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

erőltetett nagyzolásban vagy éppen hazudozásban és szélhámosságban élik ki magukat. E témakör egyik legkiválóbb darabja az Ádám és Éva (A;ia.\i n Ena) c. elbeszélés. Agejev, a fiatal festőművész egy északi város szállodájában magányosan iszik, s töpreng művészi pályafutásán. Mikor meglátogatja őt Vika, a kedves, moszkvai egyetemista lány, nem érez különösebb örömet. Másnapi hajókirándulásuk sem tükrözi a boldog szerelmesek hangulatát, mert a festő csak megnemértettségéről és „rosszindulatú" kritikusairól beszél. Agejev csak önmagával van eltelve, csak saját maga, s művészi karrierje érdekli, s a hozzá őszintén vonzódó lánynak alig szentel figyel

1 met. Vika jogosan sértve érzi magát, s visszautazik Moszkvába. Agejev még a búcsúzásnál sem eszmél fel, s nem érzi, hogy valami nagyon szépet s kedveset elvesztett. Az elbeszélés pszichológiai szituációk sorozata. Agejevnek, a komor, társtalan hősnek adódik pár alkalom, hogy elhibázott életén változtasson, hogy visszataláljon az igazi művészetbe, megfelelő élettársat találjon, de makacs egoizmusán, konok hiúságán nem tud áttörni az élet józanabb lehelete. A festő elhibázott művészi hitvallását, durva önzését, értelmetlen magányosságát nem kemény, bíráló szavakkal mutatja be az író. inkább sajnálkozó szomorúsággal. Kazakov finom iróniával érzékelteti, hogy ma már értelmetlen „Ádám és Éva"-ként élni. Az író fő figyelme kétségkívül Agejevre összpontosul, s a lány szerepe elsősorban abban rejlik, hogy megjelenésével újabb lehetőségeket adjon Kazakovnak arra, hogy még mélyebbre hatoljon hőse lelkivilágába. Részletesen ábrázolja az író azt a lelki kínzást, amelynek a festő alávetette a lányt, aki lelkendező örömmel vállalkozott a fáradságos útra. hogy a szeretett férfit viszontláthassa, majd azt, amikor a sivárlelkű művész a szándékos kínzások s tapintatlanságok közepette közvetve Vika tudomására hozza, hogy nincsen rá szüksége. Fokozatosan s meggyőző erővel bontja ki Agejev jellemét, aki undorítóan önző, szerfelett beképzelt, ugyanakkor művészi céljai sekélyesek, érzelmi világa tompa és hideg. Az elbeszélésben nagyszerűen rajzolta meg Kazakov a művész alakját, jól általánosította negatív vonásait, találóan mutatta be a hamis művészújító szerepében tetszelgő Agejevet, aki végeredményben nem érti önmagát, sem a környezetében levő embereket, nincsen tisztában saját, valódi értékeivel, s hajótörést szenvedett életével szemben is értetlenül áll. Az Ádám és Évában érinti az író az elidegenedés problémáját is, amely a férfi és nő közé áthatolhatatlan belső falat emel, bár külsőleg semmi sem zavarná boldogságukat. A jól megválasztott alaptéma sok lehetőséget kínál arra is, hogy Kazakov az intellektuális belső élet sok érdekes momentumát hozza felszínre. A pompás természeti leírások, a nagyszerű belső monológok nagyban emelik a novella értékét. A szakadár (OTíiieiieHen) e. elbeszélése is fényesen bizonyítja, hogy Kazakov az emberi lélek ábrázolásának szakavatott mestere. Az elbeszélés egy falusi őstehetség céltalan életét, lassú pusztulását mutatja be. Jegor, a fiatal bójaőr, szertelen életet folytatott. Gyakran a pohár fenekére nézett, s ilyenkor volt igazán elemében. Az arra vetődő utasokat harsányan 19* 291