Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Duszja egoista vonásai a cselekmény során egyre világosabbá válnak. Nem köti semmi a faluhoz, rokonaihoz, nem is várhat tőlük semmit, ezért nem is látja értelmét, hogy tartsa velük a kapcsolatot. Édesanyja sírjánál Duszja egy pillanatra összeroppan, az egoizmus kérge alatt egy rövid időre felébred bizonyos emberi melegség. A sírnál állva rádöbben, hogy árva lett, s az egykori őszinte, romlatlan gyermeki érzés elemi erővel tör fel az érett nő lelkéből. A közönyösség kemény kérge alól hevesen feltört melyebb emberi érzés azonban olyan hirtelen apad el, amilyen gyorsan a felszínre tört. A váratlan megrendülés után már ismét a közömbös, önelégült, nagyvárosi Duszja tér vissza Moszkvába. Kazakov az igénytelen, a különösebb szellemi vágyak nélkül élő embert mutatja be, akit semmi nem köt össze a többi emberrel, legfeljebb az anyagi érdek. Lelkük teljesen üres, érzelemviláguk sivár, érdeklődési körük primitív, s csak nagyritkán adódhat életükben olyan különleges pillanat, amely üres lelkükben egy-egy őszinte, mélyebb érzést indukálhat. Az elbeszélés pergő ritmusú, sok rövid, találó dialógus élénkíti, s mozaikszerű felépítése ugyancsak jellemző például szolgál Kazakov egész novellaíró művészetére. Az első témakört többek között olyan kiváló elbeszélések reprezentálják még, mint a Ház a meredély alatt (Дом под кручей), amelyben az író találó jellemrajzai, tájfestése s ízes nyelve képviselik a művészi értékeket, a Ketten decemberben (Двое в декабре), amelyben az egykor gazdagon lángoló érzelmek váratlan elapadását sejteti meg finom csehovi hangszereléssel, vagy az Átkozott észak (Проклятый севе])] с. elbeszélés, amely két északi tengerész jaltai nyaralásáról szól, kedves tájrajzzal színesítve. Külön figyelmet érdemel még A szigeten (На острове) című novella, amely két ember gyors egymásratalálását, kibontakozó érzelmét, s hirtelen elválását mutatja be. ,,A külső és belső világ, a táj és lélek részleteinek rendkívül pontos és költőien megemelt ábrázolása adja azt az eredményt, amely Kazakovnak úgyszólván minden írását jellemzi. Ez az írásművészet A szigeten című novella példáján jól megfigyelhető, s talán még a fordításon is átüt, hogy milyen művésze Jurij Kazakov az orosz szó alkalmazásának, az írói fogalmazás biztonságának" [5]. Ez az elbeszélés is erősen magán viseli a csehovi lélekábrázolás nyomait. A főhős. Zabavin, miután a szigeten hajóra szállt, ugyanúgy elmélkedett magában a történtekről, mint egy hamisítatlan csehovi figura; talán ez a szerelem, ez volt a boldogság? A szigeten c. novella — bizonyos csehovoe íz ellenére is — nagyon jól példázza Kazakov írasművészetének legjellemzőbb vonásait. Kazakov másik, jellegzetes témakörébe tartozó elbeszélései a magányosok és társtalanok sorsát és életszemléletét elemzik. Sokat foglalkoztatja az írót az élet útjait egyedül járó emberek lelkivilága, akik sehol sem találják helyüket. Ezek az emberek mindig keresnek valakit vagy valamit, de végeredményben legtöbbször nem találják meg életük igazi értelmét. Kazakov kitűnő hősöket és történeteket választ, hogy érzékeltesse, a hosszabb időn keresztül magába zárkózó emberek érdeklődési köre beszűkül, érzelmi életük elszíntelenedik, sokszor furcsa, merev szokásokat vesznek fel. Kazakov néhány remekül megformált figurát sorakoztat fel, amelyek valósabb, reálisabb életcélt nem találván, hiú ábrándkergetésben, 290