Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

valójuk — az eltérő koncepciók ellenére is — egyértelműen a fent jelzett ideológia szolgálatában áll. Ezeket az előadásokat a kongresszus pedagógiai szakosztályában tartották. Pedagógiai szakosztályt eredetileg nem is terveztek, csak a kongresszus előtti hetekben került sor összeállítására [33]. Nagy József említett című előadásának indító problémája a világnézet tartalmának meghatározásával, illetve a világnézeti „milyenség" lehetséges formáinak felvázolásával kezdődik. Szerinte ugyanis kétféle: transzcendens és immanens világnézettípus kerülhet szóba, de a második, tehát az immanens nem jöhet számításba. Ezt teljes egészében el kell vetni mindenekelőtt azért, mert az a „valóság minden egyes egyénét már puszta léténél fogva egyúttal sajátos értéknek is hajlandó tekinteni" [34]. immanens állásfoglalás alapján az érték önmegvalósulás útján jön létre, és abszolút érték nem, csak a különböző értékek közötti relatív viszony létezik. Emiatt abszolút értékmérő híján a tökéletesség jelé haladás teljesen kizárt, s az egyedek nem a tökéletesedés, hanem a földhözragadt „hasznosság" megvalósítására törekszenek. Az emberi cselekvés, így a művelődés, tanulás is elveszti tulajdonképpeni hajtóerejét, azt az eszmét, abszolút értéket, amely az állandó tökéletesedés, a tudás vágyából támad. Az immanentizmus „eszménytelensége" válik a legjobb melegágyává az egyéni szabadságot és az értékek relatív voltát hangoztató internacionalista elméleteknek, s egyúttal sírásójává a vallásos és nemzeti eszményeknek. A nevelésben tehát nem az immanens, hanem a transzcende7is világnézeteknek kell uralkodnia. Egyedül ennek a világézetnek van mozgósító, célképző ereje. Ebben ugyanis megtalálhatjuk azt a dualizmust, mely alapját képezi a tökéletesedés vágyának. Ez a dualizmus abból adódik, hogy a transzcendentizmusban elkülönül a világegész érzéki és érzékfeletti része [35]. Az érzékfeletti képezi a célt, és egyben kisugárzása mozgósító erőt jelent az érzéki, a tökéletesedni vágyó felé. A ,,tökéletesedési vágy" az egyes személyekben a legfőbb transzcendens lény ajándékaként a lélek legfőbb megnyilatkozási formájában, az értelmi tevékenység fokozott aktivitásában fejeződik ki. Miután az egyén legfőbb értéke a lélek, ennek természetéből következik, hogy hasonlóvá szeretne válni alkotójához, a legfelsőbb transzcendens lényhez, s vágyik a tökéletesedésre. Ez a „vágy" lesz az egyén hajtóereje s egyben szelekciós értékmérője tevékenysége során. Miután alkotójához szeretne hasonlóvá válni, a földi életben nem a hasznos, hanem a lélek tökéletesedése szempontjából értékes eszmények megvalósítására törekszik. Ez a tény határozza meg cselekvéseit, s nem a földi élet gyakorlati követelményei. Vagyis: világnézetét nem az absztrakt tudomány eredményeiből levonható következtetések határozzák meg, hanem a világnézete határozza meg a tudományt [36]. Nagy József ily módon állítja feje tetejére a világnézet és a tudomány egymáshoz való viszonyát. Mindaz, amit meglehetősen homályos, bonyolult eszmefuttatásában elmond, nem tartalmaz semmi újat a német idealizmus különböző iskoláinak állásfoglalásán túl. Ez önmagában is arra utal, hogy a neonacionalizmus, melynek jegyében fogant ez az előadás. 28