Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

tében, melyekben a jiddis osztozik a szlávval. De éppen itt találkozunk a meg nem egj'ezés súlyos gondokat okozó példáival is. Ilyen a sziszegő és susogó hangok összekeverése, amelyről már szólottunk, és amely a jiddisben nem egy ilyen jellegű lengyel és belorusz keveredés két területén belül, hanem azok között koncentrálódik. A magyarországi jiddis szláv elemeiről előadást tartottam az V. Nemzetközi Szlavista Kongresszuson Szófiában, 1963-ban. A következő évben, 1964-ben kutatásaim anyagának egy részét publikáltam (1. Az Egri Tanárképző Főiskola Füzetei, 321. sz., Dr. Bihari József, Szláv elemek a jiddisben, Eger, 1964.). Vö. még: Zur Erforschung des Slavischen Bestandteils des Jiddischen von J. Bihari. Acta Ling. Acad. Sc. Hung, Tomus 19 (1—21, pp. 157—199 (1969). Jelen tanulmányomban is elsősorban lexikai szempontból vizsgálom a magyarországi jiddist és igyekszem önálló kutatások alapján lemérni rajta a szláv hatást. Megállapítom, hogy szláv hatásról csak az ún. interlendis jiddis nyelvjárásban lehet szó, de mivel helyenként átmeneti zónákkal is feltétlenül számolnunk kell, a szláv hatástól nem mentes az ojberlendis jiddis sem. Regisztrálom mindazokat a szláv eredetű szavakat, amelyek a magyarországi jiddisben előfordultak, az ún. jiddis sajtóról (a Magyarországon héber betűs átírásban megjelent zsidó újságok nyelvéről) bebizonyítom, hogy tulajdonképpen alig volt valami közük a jiddis nyelvhez, mert többségük nyelvezete elsősorban a „tiszta" német nyelvet igyekezett megközelíteni. Ha a jiddis sajtó ideálja a „hochdeutsch" is volt, egészen más volt a helyzet a magyarországi beszélt jiddisben. A szláv szavak beáramlására nag}'obb lehetőséget az a körülmény nyújtott, hogy Galícia 1918-ig az osztrák—magyar monarchia része volt, ahonnan főleg az I. világháború idején élénk iramot vett bevándorlás, a zsidó menekültek nagyobb tömege, valamint más szláv népekkel való területi közelség gyorsíthatta meg a magyarországi jiddisben a szláv szavak elterjedését. A magyarországi zsidó lakosság körében már a múlt század eleje óta egyre jobban fokozódott a belső fluktuáció, az interlandi és ojberlandi jiddis tehát kölcsönösen befolyásolhatta egymást. Az írott jiddisre vonatkozóan foglalkozom Holder József (1893—1944) magyarországi jiddis írói tevékenységével és elemezve néhány műfordítását, kimutatom nyelvezetében a szláv hatást. Ady sora: „Az én apám bús, szegény ember" Holdernél így hangzik: „Májn táte iz e sumne azájn" (vö. lengy. sumny „szomorú, bús"). Holder természetesen nemcsak a fordításaiban használ szláv szavakat, hanem a saját verseiben is. Ö tényleg a népnyelvi jiddist szólaltatta meg, amelynek tarka elemei közül sohasem hiányzott a szláv sem. Végső konklúziónk, hogy a szláv elemek a jiddisben nem csupán egy bizonyos lexikai felszínt alkotnak, hanem konstruktív erővé váltak, ami átalakította a nyelvet és új minőséget kölcsönzött neki. A szláv elemek felbukkanása a jiddisben a zsidók és a szlávok intenzív kapcsolatának eredménye, amely ezeréves múltra tekint vissza. 17* 273