Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Érdekes, hogy főleg csak a konkrét jelentésű szláv főnévképzők honosodtak meg a jiddisben, a szláv absztrakt szuffixumok azonban kevésbé terjedtek el benne. Ennek az lehet az oka, hogy absztrakt képzőkben a jiddis elég gazdag. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a jiddis szóképzésben két főtendencia érvényesül: a kompozitákkal való operálás és a szuffixáció. A német jiddisben — mint a németben — még erősen érezhető volt a nominális szuffixumok és a melléknevek szegényessége, ezért alkalmazta a német jiddis az összetételeket a szóképzés eszközeként nagy előszeretettel. (Pl. kimpet < kind-bet, branfn < brand vain, tistech < tisch-tuch stb.) Ugyanezt a tendenciát talán még jobban szemléltetik a zsidó családi nevek: Goldman, Zilberman, Fisman stb. A szuffixáláshoz viszont akkor folyamodott a jiddis, amikor érintkezésbe került a szláv nyelvekkel, amelyekben a szuffixálás képezi a szóképzés alapját. A szláv nyelvek igen gazdagok nominális szuffixumokban — ez közismert. A jiddisül beszélők nyelvi tudatát ez arra ösztönözte, hogy felhasználják a szóképzésnek ez új szláv módját és így lesz a szuffixálás szláv útja a jiddis fejlődésének második fő tendenciája. Hosszú időn át e két tendencia harcban állt egymással. A XIX. századi jiddis irodalomban általában erősebb volt a kompozitás szóképzés, viszont a tömegek mindennapi nyelvében a szláv szóképzési tendencia (a szuffixáció és adjektivizáció) dominált. Mindkét tendencia teljesen harmonikus fejlődése megy végbe a szovjet korszak jiddisében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a két tendencia nyújtotta szóképzési lehetőséget maximális mértékben kihasználta a jiddis. Csakis így vált lehetőség a szovjet valóság ezer és ezer új fogalmának a kifejezésére. A jiadis-szláv szimbiózis különösen meglepő fokát mutatják azok a keverékszavak, amelyek különböző eredetű elemeket tartalmaznak. Szinkron szemléletben ezek ugyan egyetlen morfémából állnak, de nyelvtörténeti elemzésük két különböző összetevőre mutat. Interlingvális szókeverékeknek is nevezik őket. Dolgozatunk példákkal illusztrálva bemutatja az átvételek mechanizmusát is. (Hlejm ,,agyag" < lejm, vö. német Leim -fbelor. hlína; hron ,,szerv" < általános jiddis horn, vö. ném. Horn -J- belor. roh stb.) Néhány népi etimológia bemfliatása után részletesebben szólunk a szláv kölcsönszók fonológiai és nyelvtani beilleszkedéséről a jiddisben. (Egyes hangsorok egyszerűsödése, a hangsúly eltolódása, hangcserék, alkalmazkodás a jiddis ragozási követelményeihez, a többesszám képzése, az igeosztályok alakulása stb.) A szláv nyelveknek a jiddisre gyakorolt hatása messzire túllépj a szókincs problémakörét. Erről főleg akkor győződhetünk meg, ha azokat a szavakat, kifejezéseket, megmerevedett mondatszerkezetéket és közmondásokat vesszük szemügyre, amelyekben a szláv szó hangalakja elmarad és kizárólag az idegen szó alkotóelemei kerülnek át a jiddisbe. A jiddis szókincsében a szláv befolyás tehát nemcsak a szavak közvetlen importálásából áll, hanem a finomabb kölcsönhatás mechanizmusából is, amelynek egyike a szemantikai prallelizmus. Űj szavak, szószerkezetek és frazeológiai kifejezések keletkeznek így a szláv nyelvek mintájára. Gyakran a 271