Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

disben azok a nem véletlen szülte elemek, amelyek a nyelv szerves részévé válhattak, megmaradtak azok a szerves elemek, amelyekre a beszélő közösségnek növekvő igényei miatt szüksége volt, megmaradt minden, ami gazdagította a nyelvet és előmozdította fejlődését. A szláv nyelvekből igen sok nominális szuffixum hatolt a jiddisbe: -•nik, -nitse, -ets, -ek, -njak, -ke, -ske stb. A szóképzésnek ez az új módja (a régi kompozitás szóképzéssel szemben) a XVI—XVIII. században honosodott meg a jiddisben. Eredetileg a szláv névszói szuffixumok úgy hatoltak be a jiddisbe, mint a meglevő szóképzés kiegészítő eszközei. A -nik képző pl. azért honosodott meg, hogy lehessen névszói tövekből képezni terminusokat: hutnik, kamor-nik, capov-nik stb. A szláv szuffixumok további felhalmozódása a jiddisben egy új elv tudatosításához, egy új minőség kialakulásához kellett hogy vezessen. A szóképzés új elve (szuffixáció és adjektivizáció) csak a régivel való harcban, azaz az alapvető tendenciával — a kompozitás képzéssel való harcban alakult ki, főleg a -man és a -tuer kompozita-elemekkel (furman, zejger-macher). Erről a párhuzamos képzések rengeteg ténye tanúskodik a -nik szuffixumos szó egyszerű és a -man és tuer-es kompozitás alakjában. A -man-nal és -tuer-ral, mint az összetétel alkotó részeivel éppen a szláv -nik konkurrál, pl. rechiles-trajber „rágalmazást elkövető személy", „rágalmazó" és „rechiles-nik"; politse-lajt ^ politsejnik stb. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a-nik a jiddisben csak mint személyiséget, élőlényt jelölő képző gyökeresedett meg, holott a szláv nyelvekben e képző nemcsak élőlényekre vonatkozhatik (pl. sudebnik „törvénykönyv", dnevnik „napló" stb.). Ezt a tendenciát erősítette meg a -nik másik konkurrense is, a héber ,,baal", amely szintén csak emberre, személyre vonatkozhatott eredetileg. így lett a baal-jiches-ből jichesnik. E konkurrencia eredménye az is, hogy a jiddisben szinte új alak keletkezik, amelyben egyszerre megvan a héber-aram. baal „ember, gazda, férj" és a -nik képző is, ti. a baal már annyira elhomályosodott, hogy hozzáfüggesztették még a -nik szuffixumot is: baal -f- tsuve-nik = bűnbánó, baal -jtojve-nik = jótevő (férfi) stb. A szláv képzők jelentékeny része azonban nem a régi héber szufixumok rovására vert gyökeret a jiddisben. Akadnak olyan szláv szuffixumok is, amelyek csak egy bizonyos funkcióban honosodtak meg a jiddisben, mivel a másik funkcióját a német eredetű jiddis szuffixumok töltötték be. Ez volt a helyzet az -et szuffixummal is, amelynek a jiddisben nincs meg a cselekvő személyre vonatkozó jelentése, mint a szláv nyelvekben (znec, torgovec, prodavec stb.), mert ezeket a funkciókat régtől fogva jiddis szuffixumok töltötték be: snit-er (znec), farkojf-er (prodavec), viln-er (vilenec), kavkaz-er (kavkazec) stb. A -nik képzővel párhuzamosan már nagyon korán behatolnak a jiddisbe a szláv melléknévképzők is; paglavne (fejadó), selingovi (kocsmárosok adója) stb. A jiddis későbbi fejlődése folyamán sok szláv melléknévi képzőt germán képzőkkel cserélnek fel. Ez alól csak az „evate" képző kivétel („tomevate"), ennek nincs konkurrense, szervesen gyökeret vert mind a beszélt, mind az írott nyelvben. 270