Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Szókincs címen munkánk a következő problémákat vizsgálja meg: Szláv jövevényszavak a jiddisben. — Mit kell szlavizmuson értenünk a jiddisben? — Honnan merítette a jiddis a nemzetközi műszavait? — Szlavizmusok és társadalmi differenciálódás a jiddisben. — A szlavizmusok funkciója a jiddisben. — A szlavizmusok csoportosítása. — A beszélt jiddis szlavizmusai. — A szóképzés néhány módja a jiddisben. — Keverékszavak, az átvétel mechanizmusa. — Népi etimologizálás. — A szláv kölcsönszók fonológiai és nyelvtani beilleszkedése a jiddisbe. — Szemantikai párhuzamok. — Folklorisztikus és etnográfiai párhuzamok. — Ének, zene, tánc. — Népmesék. — Közmondások és szótásmondások. — Szokások, néphit; népi orvoslás. — Főzési szokások. — Öltözet. — Vallási építkezés. — A jiddis területi konszolidációja. — A szláv befolyás földrajzi aspektusa. — Szláv elemek a magyarországi jiddisben. Minden nép nyelve és történelme szoros összefüggést mutat fel. A távoli századokban elviharzott események, a nagy sorsfordulatok és kataklizmák, mint geológiai kőzetrétegek rakódnak le a nyelv szókincsében és belső mechanizmusában. A nyelv, mint érzékeny precíziós műszer, hűségesen feljegyzi ezeket az eseményeket és megőrzi késői nemzedékek számára. Disszertációnk — mint említettük — elsősorban a jiddis szókincsének szláv elemeit vizsgálja, a nyelvi kölcsönhatás szempontjából figyelembe véve azonban az extralingvisztikus tényezőket is. A szubsztratum problémájával kapcsolatban szólunk az ún. Knaani elméletről, amely még nem tekinthető elég megalapozottnak. Vizsgáljuk, hogy még az askenáz zsidók emigrációja előtt délről vagy keletről szláv területre érkezett zsidók anyanyelve mi lehetett. Mindaddig, amíg a iiddis azonos volt azzal, ami később a nyugatjiddissé lett, két zsidó nyelv létezett — az egyik túlnyomórészt szláv, a másik pedig egy túlnyomórészt német alapú nyelv volt. A jiddis és a szláv nyelvek érintkezésének társadalmi és gazdasági feltételei a XVI. sz-ban teremtődtek meg. Ekkor kezdenek a zsidók tömegesen bérléssel foglalkozni, figyelmük a belső kereskedelem felé irányul, ami városokban és falvakban egyaránt nagy kompakt zsidótömegek koncentrálásához vezetett. A zsidók megtartják különállásukat, nem asszimilálódnak és ez elősegítette a jiddis nyelv kialakulását. Másrészt azonban az a gazdasági fordulat, amely a zsidó bérlőt és kereskedőt a város és falu, az uraság és paraszt közvetítőjévé tette, ugyanakkor megteremtette a jiddis és a szláv nyelvek érintkezésének szükséges előfeltételeit. Maga a valóság, a reális élet nyújtotta a szláv elemeket a jiddisnek. Mivel pedig a társadalom különböző osztályokra bomlott, a szláv elemek bizonyos mértékig ezt is visszatükrözik. Főleg XVI—XVIII. századbeli responsumokat tanulmányoztunk át abból a célból, hogy megállapíthassuk, melyek azok a szláv nyelvi rétegek., amelyek meghonosodnak a jiddisben. Minden okunk megvan annak a feltételezésére, hogy a. beszélt jiddis bizonyára sokkal több szláv elemet tartalmazott, mint az írott források. A jiddisbe hatolt szláv szókincset egyes írók (Markuze, Levin stb.) műveinek elemzésével is illusztráljuk. A szláv szavakat nem tekintik mindig a jiddis szókincs egyenrangú tagjainak. Puristák szembeszálltak a túlzásokkal (,,Di dérevies pachnen mit a prijatnem zapachu"), és a harc eredménye az lett, hogy a szláv köl268