Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

ige a jelzői és egyéb alárendelt mondatoknak nem a végére kerül: di lender, vi ich bin gevén ,,az országok, amelyekben (ahol) voltam", német: wo ich gewesen bin. A szláv befolyás mellett döntő érv az, hogy a nyugatjiddis megtartotta a német szórendet, a keletjiddisre viszont hatott a szláv, ezért ott a szórend a szláv szórenddel mutat fel hasonlóságot. Ugyancsak a szlávokkal való érintkezésnek tulajdonítható a jiddisben a jelző helyének nagyobb mozgékonysága. Pl. a jiddisben a jelző állhat a jelzett szó után is, ilyenkor rendszerint érzelmi színezetű értelmet nyer: dos land dos farbotene „a tiltott ország", ünnepélyesebb, mint így: dos farbotene land (vö. dorogoj moj drug!). Az a tény, hogy a jiddis alárendelt mondatban az állítmány helye ugyanaz, mint a főmondatban, a szláv helyzetre emlékeztet. A visszaható névmás helye a jiddisben az ige infinitivusza után van, ha ez a mondat alanya: kamen zieh, vö. lengy. czesac si$, de a németben: sich kämmen. Az északkeleti jiddis (Litvánia, Lettország, Belorusszija) egyes változataiban a tagadó „nit" megelőzi a felszólító módot: nit freg „ne kérdezz", vö. belor. nie pytaj, míg németül: frage nicht! Mindkét esetben lehetséges a szláv hatás. A jiddis úgy használja a kettős tagadást, mint a szláv, ti. a tagadó határozószót követi nit, nist: nit kejn „egy sem", nit kejn mol „soha", nit „.. kejner „senki", (nit).. . gornit „semmi"; pl. er iz kenmol nit gevén in roim „még sohasem volt Rómában"; vö. or. nikogda . . . ne, nikto . . . ne, nicego ... ne stb. A kettőnél többszörös tagadás szintén szláv eredetű vonás lehet a jiddisben, vö. jid.: kejner hot zieh gornit nit getracht, lengy.: nikt sobie nie nie myslil. A jiddis feltételes mód (zoln, német sollen, plusz infinitivusz) gyakran megfelel pontosan a szláv kötőmódnak (múlt idő ,,by"-vel), különösen a tagadó alakkal az ilyen kifejezésekben, mint: ver (vos, vu, ven) es zol nit zajn „bárki (bármi, bárhol, bármikor) legyen is az"; orosz: kto by to ni bylo. Szláv hatásra vezethetők vissza még egyéb mondattani sajátságok is, pl. az összehasonlítás módja, a jelzői mellékmondatban egy tipikusan sémita szerkezetnek látszó forma, amely azonban megvan az ukránban is: der menc, vos ich hob im gezen „az ember, akit én láttam", az ukránban: colovik, kotrogo ja vidiv, a ragozott melléknév predikatív használatának speciális értéke: ich bin krank „beteg vagyok (most", de: ich bin a kranker „beteg vagyok" azaz: beteg ember), az igék ismétlése az infinitivusz hozzáadásával kiemelés, hangsúlyozás céljából, a visszaható igék megnövekedett használata tsevejnen zieh „sírva fakad", vö. lengy. rozplakac sie, ontrinken zieh „teleissza magát", vö. lengy. napic SÍQ stb. Ugyancsak szláv hatás a számnevekkel kapcsolatban a „körülbelül", „megközelítően", „nagyjából" kifejezése, pl. „ov der 174-er zait halt oserl, vos iz sojn alt a jor draitsen, allain a rede" ~ Oserl, aki kb. 13 éves...". Vö. or.: ich bylo celovek sorok „kb. 40-en voltak". A nyugatjiddisben ilyen szerkezet nincs, a szláv hatás tehát nyilvánvaló. 267