Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

hogy ez a többes -s annak a héber gyakorlatnak a kiterjesztése, amely az -ah (> jid.-e) főnevek többesét -oth-tal képezi (> jidd.-es). A szláv eredetű igéket úgy ragozzák, mint más (nem-szláv) igéket, azaz a tő -n, végződést kap az infinitivuszban. -(e)t végződést a part. perfektumban és általában -e- van a végződések előtt, ellentétben a német eredetű szavakkal: er sloft (slofn „alszik"), de: er blondzet [blondz(e)n, lengy. bl^dzic „tévelyeg"). Kivétel: chapn, er chapt; elfog. A jiddis ige sok esetben aspektus szerint fejlődött: egy perfektum és imperfektum szemlélet szerint, pontosan úgy, mint a szláv ige. Pl.: ich hob gesribn „írtam" (imperfektum) — ich hob ongesribn „leírtam, megírtam, befejeztem az írást (perfektum), vö. lengy. pisac, napisac, or. pisát', napisat'; ven er hot gehaltn is tsesnajdn dos brojt, iz im arjosgefaln dos meser fun hant" amikor vágta fel a kenyeret, kiesett a kés a kezéből (folyamatos szemlélet). Ven er hot tsesnitn dos brojt, iz im arjosgefaln dos meser fun hant „amikor felvágta a kenyeret, kiesett a kés a kezéből" (befejezett szemlélet)'. Aspektusszerű szemlélet jut kifejezésre a következő mondatokban is: ich tu (vagy: gib) a srajb .,írok egy pillanatig, egy kicsit, egyet", ich fleg srajbn „szoktam írni", ich halt in srajbn „éppen írok", ich halt in ejn srajbn" (egy ideje) kitartóan írok. A legelőször idézett példáim (gesribnongesribn) és ez utóbbi példámban kifejezésre jutó aszpektoid szemlélet a nyugatjiddisben nincs meg. Jogosultnak tűnik tehát az a feltevés, hogy a szlávnak része volt a jiddis aspektus kategóriáinak a kifejlesztésében. Az aspektológia szigorúan elkülöníti egymástól az aspektusokat és az ún. Aktionsartokat (cselekvésmódokat), mely utóbbiak az igék egy bizonyos szemantikai (részben szóképző) csoportjait alkotják. E csoportok mindegyikére jellemző a cselekvés lefolyásának valamilyen közös vonása. Az egvik csoportba pl. olyan igék tartoznak, amelyek állapotot fejeznek ki, egy másikba viszont olyanok, amelyek a cselekvés eredményét vagy elkezdését stb. juttatják kifejezésre. Az Aktionsartok különböző aspektusokat fejezhetnek ki, kifejezhetik tehát azt is, hogy a cselekvéshez milyen a viszonya a beszélőnek, hogy folyamatában vagy egészében szemléli-e a beszélő a cselekvést, az összefüggés köztük szoros, de a kettő mégsem ugyanaz. Az Aktionsartok a valóságnak 1—1 más oldalát mutatják be (írni-átími-leírni stb.), míg az aspektusok ugyanazt a cselekvést fejezik ki egy ige két alakjával, ahol a cselekvés konstans, csak a róla való szemlélet változó (pl. orosz otkryvat'-otkryt' „kinyit"). A jiddisben is elkülönülnek egyes igecsoportok, amelyekre az a jellemző, hogy 1—1 deverbális főnévből, egy határozatlan névelőből meg egy segédigéből állanak, nevezhetnénk szószerkezetnek is őket és ezek sok olyan jelentésmozzanat hordozói, amelyeket Aktionsartoknak, illetve aspektusoknak szoktunk nevezni. Példák: a sprung ton „ugrani" (vö. springen). a drimel chapn „szundikálni", a starb machn „meghal" (vö. or. prygat' — prygnuf, umiraf — umereí stb.) Ezekben az esetekben az igepárok második tagja általában ekvivalens egy szláv befejezett szemlélettel, néha a pillanatnyi-mozzanatos vagy egyszeri cselekvést kifejező Aktionsart okkal. 265