Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A jiddis mássalhangzórendszer történetében a legjelentősebb változások egyike kétségtelenül a palatalizálódás jelensége. Ez a lengyelből és a keleti szláv nyelvekből való kölcsönzések hatása és főleg a következő mássalhangzókat érintette: 1, n, d, t. z, s, ts. A zöngétlen hangok hehezet nélküliek, ugyanúgy, mint a szlávban, ellentétben a német gyakorlattal. Ezzel függ össze a jiddisben a zöngés és zöngétlen mássalhangzópárok kialakulása bizonyára szláv hatásra. A szláv szavak hatására jelent meg a jiddisben számtalan szóban két úi susogó hang: 1. z, amely zöngés párja az s réshangnak (sase, saze) és 2. az affrikáta c (choc, mucen stb.) Ugyancsak új fonémaként jelentkeznek a jiddisben a szláv hatására a következő hangok: sc, dz, dz és a kemény ,,1" (zabe „béka", kacke „kacsa", blondzen „megzavarodik", scur „patkány", lonke „rét" stb.). Egyes nyelvjárásokban eltűnt a kezdő h, vagy ellenkezőleg: zöngés laringális mássalhangzó keletkezett a helyén (7), amely a zöngétlen ch réshangnak lett a párja. További szláv hatás magyarázza azt a tényt, hogy a ch-t és s-t egyaránt használják most kezdeti helyzetben. A ch-val kezdődő szavak többsége vagy szláv eredetű (chapn „megfog", chvalje „int") vagy görög eredetű nemzetközi szavak, amelyek az oroszon át kerültek a jiddisbe (charakter, ehronologje) vagy [h], illetve [h] betűvel kezdődő héber szavak. Hasonlóképpen minden s-szel kezdődő szó szláv vagy héber, lévén a német kezdő s vagy s (siecht „rossz", spet „késő") vagv z (zogn „mond", zelner „katona"). Egyes jiddis nyelvjárásokban (pl. a litván-beloruszban váltakoznak a susogó és sziszegő mássalhangzók: s/s, z z, c c és fordítva. A sziszegő és susogó hangok összekeveredése szerkezetileg analóg a lengyel nyelv mazóviai tájszólásának sémájával, de a területi szétválás itt teljes: a lengyel „mazurzenie" területein a jiddisnél nem találjuk a kettő összecserélését, ahol pedig a jiddis összecseréli (vagy nemrég összecserélte), a szláv (és balti) nyelvek éppen megőrzik. Ennek magyarázatát Uriel Weinreich a következőkben látja: A régi zsidó bevándorlók, mondjuk a XV. századig, Nyugat-Németországból érkeztek Lengyelországba ... A tájszólási lengyel mazurzenie hatása alatt a sziszegő és susogó hangok közötti minden kezdetleges ellentét megszűnt... A következő vándorlásokban a ]iddisnek ezt a táj szólását elvitték Litvániába és Belorussziába. Időközben a lengyelországi zsidóságot teljesen feltöltötte a Németországból jövő bevándorlás a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején. Ez alkalommal a Bajorországból és Ausztriából jövő új bevándorlók az s és s csoportok éles ellentétét hozták magukkal. Ekkor a zsidó közösségek már nagyobbak, tömörebbek és valószínűleg nyelvészetileg is önállóbbak voltak. E feltevés szerint a zsidók és nem-zsidók érintkezésében a szláv nyelvjárás a mazurzenie jelleggel most már helyet adott a köznyelvi lengyelnek, amelyben ez a jelleg nincsen meg. Ilyenképpen tehát az új hullámot a mazurzenie nem érintette; az s-s különbség megmaradt a jiddisben és a XX. sz. Lengyelországának zsidósága a fonémák két sorozatát örökölte. 262