Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

1925-ben Vilnában megalakult a Zsidó Tudományos Intézet (Jiwo), amely nagy tevékenységet fejtett ki a régi jiddis nyelvemlékek kiadása, a mai jiddis állapota és története tanulmányozása és a jiddis nyelvjárások leírása terén. Ez intézet falai között oly híres filológusok dolgoztak, mint Reisen, M. Weinreich, N. Prilutski és mások. Amikor a hitleristák elfoglalták Lengyelországot, az intézet az Amerikai Egyesült Államokba tette át székhelyét, ahol most is működik. Az intézet egyik vezetője, a nemrég elhunyt M. Weinreich a legnagyobb jiddis kutatók közé tartozik. Főbb művei: „Staplen", 1926; ,,

Bilder fun der jidiser literaturgesixte", 1928; „Prehistory and Early History of Yiddish: Facts and Conceptual Framework", 1954. Nyelvtörténettel, a mai jiddis különböző aspektusaival és a kiemelkedő jiddis nyelvemlékek nyelvi elemzésével foglalkozott. Az utóbbi évtizedekben jelentős szerepük volt a jiddisisztika fejlődésében még a következő nyelvészeknek: Uriel Weinreich, Juda A. Joffe, Judel Mark (USA). Ide sorolható Franz J. Beranek is (NSZK), aki számos művel gazdagította a jiddis tudományt. (Sprachgeographie des Jiddischen in der Slowakei, 1949; Das Pinsker Jiddisch und seine Stellung im gesamtjiddischen Sprachraum, 1957; Jiddisch, 1957 stb.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a jiddis a Szovjetunióban először a történelemben egyenrangúvá vált a többi olyan nemzet nyelvével, amelyeket régebben üldözött és elnyomott a cári Oroszország. A jiddisisztika nagy fejlődésnek indult. Az új élet választ várt a nyelvészektől a nyelvoktatás égető kérdéseire, amelyek összefüggtek a szovjet jiddis szépirodalom, a tudományos próza és a sajtó szerepének megnövekedésével, egyes közép- és felsőfokú tanintézetek keletkezésével, ahol a tanítás nyelve a jiddis volt, a nagy kulturális-felvilágosító tevékenység kibontakozásával, amely a zsidó munkások között folyt, a nagyobb városokban megalakult zsidó színházak működésével s í. t. A húszas évek közepe óta a szovjet jiddisiszták főleg két tudományos centrumban dolgoztak: Ukrajnában és Belorusziában az akadémiák mellett felállított jiddis tudományos intézetekben. Kutatásaik eredményeit főleg folyóiratokban publikálták: „Di jidise sprax", „Afn spraxfront" és cikkgyűjteményekben: „Lingvistise zamlung". A szovjet jiddis nyelvészek figyelme középpontjában mindenekelőtt aktuális problémák állottak: a szókincs gazdagodásának útjai és eszközei, az egységes irodalmi nyelv grammatikai normáinak a kidolgozása, a helyesírás rendszerének tökéletesítése és egyszerűsítése, a dialektológia problémáinak feldolgozása, egyes írók nyelvének és stílusának tanulmányozása. A fenti problémákkal főleg a következő nyelvészek foglalkoztak: E. Falkovics, R. Lerner, M. Sapira, M. Vejnger, L. Vilenkin, M. Majdanszkij, Ch. Lojker. Kjemelkedő helyet foglal el köztük A. Zareckij professzor (1892—1956). O írta meg az első szigorúan tudományos alapú jiddis nyelvtant, a jiddis irodalmi nyelv normatív nyelvtanát: „Praktise jidise gramatik", 1926. A Szovjet Tudományos Akadémia kiadásában megjelent 5 kötetes mű: ,,Jazyki narodov SSSR", 1966, E. M. Falkovics jiddis nyelvtanát közli az I. kötetben. 251