Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A ,,Szent Péter esernyője" egyik fejezetének élén olvasunk egy tömör, de érzékletes és költői leírást. A párhuzamosan szerkesztett tagmondatainak kezdetén álló, ismétlődő sok szó sajátos ritmust teremt. Azt nem lehet határozottan állítani, hogy a „sok tutaj ment át azóta a Garamon" mondata a sok víz lefolyik addig a Dunán szólás mintájára született, de a szöveg hangulatának megteremtésében része van a szólás felidéződésének is: „Sok esztendő elmúlt, sok tutaj ment át azóta a Garamon, sok megváltozott Besztercén ..." [66] II. Az „egyénített" szólásokon, közmondásokon kívül — amelyek típusait láttuk — Mikszáth nyelve gazdag olyan szókapcsolatokban is, amelyekről nem azért eshetik itt említés, mert nyelvünk egyik vagy másik közkeletű frazeológiai egységéhez jelentéstartalmuk, alakjuk, szerkezetük tekintetében hasonlóak, hanem azért, mert olyan szóképek, körülírások, tömören, hatásosan megfogalmazott gondolatot, igazságot kifejező mondatok: gnómák, amelyeket az író teljesen a közösségi eredetű szólások, közmondások szellemében alkotott. Ezek nem szólások, nem közmondások — nem váltak közkeletűvé. Egyet-kettőt mégis idézünk belőlük, mert megmutatják, milyen hatással voltak a közösség által létrehozott frazeológiai egységek Mikszáth nyelvi alkotó fantáziájára. Fiatalságának meg nem alkuvást hirdető komoly jelszava valóban közmondásszerűen tömör: „ . .. mert én olyan természetű vagyok, hogy én a maga anyjához nem intéznék egy kérő szót — inkább meghalnék, se az apjához. Inkább törni, mint hajolni. Az agyvelőm ég arra a gondolatra, hogy magát úgy, kegyelemképpen adják hozzám ők" [67]. Következő, közmondásszerűen ítélkező, magyarázó mondatával kitűnően jellemez egy szigorú, puritán magatartást. A megállapítás nemcsak a szereplő, az író kiábrándultságát is mutatja: érezhető, hogy félig-meddig maga is igazat ad szereplőjének. „Fritzmayer befolyásolta híres nászát, Nagy András uramat is, ki ezen időben szúrta le az egész környék bámészkodására húszezer forintos adományát, nem miként a város óhajtotta volna: egy jelesen szorgalmatoskodó szegény tanuló kiképzésére, hanem adta inkább egy artézi kútra, azzal az indoklással, hogy a tudomány már sok fejet megzavart, de a tiszta víz még egyet sem". Másutt a tömör, képes megfogalmazás, a közmondásszerűség két egyszerű metafora összekapcsolásával jön létre. A metaforák köznyelviek (tyúk ;asszony', kakas 'tűz', 'tűzvész'). A mondatot szójátékká azt teszi, hogy a tyúk és a kakas alap jelentésükben egymással kapcsolatban vannak, a szövegben pedig nem tartalmi érintkezés, hanem ok-okozati összefüggés van köztük: tűzvész pusztítja el a várost, mert az asszonynak bántódása esett. „Ha elvitték a tyúkot, majd eljön helyette a kakas! És el is jött, vörös tarajával, lángból szőtt hatalmas szárnyaival . . . Két helyen gyulladt ki Lubló . . . " 16* 243