Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Ami a ,,rokon túrán sággal" való foglalkozást jelenti, a szerző nem értette meg a tanterv lényegét. Nem érti a tantervnek azt az alapvető mondanivalóját, hogy a kultúrfölény nem a turáni rokonság hangoztatásából szármozik, hanem éppen ezzel a „turáni átokkal" szemben a nyugati kultúrához való kapcsolódás bizonyításából. A tanterv szerkesztői, a hazai kultúrpolitika irányitói szívesen letagadnák az ,,ázsiai származást". A gimnáziumok számára 1927-ben kiadott tantervi utasításokban kifejezetten a magyar és római lélek közös vonásairól beszélnek [15]. A turáni rokonságot reklamáló szerzőnek abban viszont kétségtelenül igaza volt, hogy az 1924 és 27 között kiadott tantervek valóban messze elmaradnak a korszerűségtől, mindenekelőtt természettudományos vonatkozásban. Elég egy pillantást vetni az említett okmányokban megjelölt egyes tárgyak óraszámára, hogy meggyőződjünk az egyoldalú, humanisztikus kultúra túltengéséről. ,,A gimnáziumban a humanisztikus kultúrjavakra 145, a realisztikusokra 59 óra jut; a reálgimnáziumokban amazokra 138, emezekre 66 óra; végül a kettőnek reáliskolában való aránya 110:94" — írja Kornis Gyula [16]. Ha ezt az ú] órabeosztást összehasonlítjuk az 1883. évi XXX. te.-ben meghatározott óraszámokkal, kiderül, hogy a reáltárgyak óraszámának emelkedése nem a tárgyak korszerű megközelítéséből, hanem az összórák számának (az 1883-as törvény szerint 232, az 1924. évi törvény szerint heti 236 óra) emeléséből adódik. A heti négy óra többletből azonban a reáltárgyakat csak heti két órával emelik, mert a másik két órát az idegen nyelvek fokozottabb tanítására használják fel. Hasonló problémákkal találkozunk a népoktatás új tantervében is. Az 1925-ben kiadott tantervben a népiskola V—VI. osztályában heti 14 óra jut humanisztikus, s mindössze ennek fele: hét óra a realisztikus tárgyak tanítására. Ha mindehhez még hozzávesszük az Utasítás szövegét, kiderül, hogy a népiskolában korszerű tananyagról beszélni nem lehet. Az Utasítások ugyanis világosan megmondják, hogy a vallásos, erkölcsös, öntudatosan hazafias nevelés a fő cél, és minden tárgyat csak olyan mértékben szabad elmélyíteni, hogy ennek az alapvető célnak megfeleljen. Hasonló statisztikai adatokat kapunk a többi iskolafaj tantervének vizsgálatakor is. Az általánosan művelő iskolák közül a polgári iskola 1918-ban kiadott tanterve tartalmazza a korszerűséghez közelebb álló igényeket. Ebben a tantervben a természettudományos, illetve a gyakorlati ismeretekre szánt órák száma valamennyire meghaladja (a testneveléssel és a rajzzal együtt 70:30 százalék arányban) a humanisztikus órák számát. Arra azonban az ellenforradalmi rendszer vezetői ügyelnek, hogy ez a természettudományos és gyakorlati többlet megfelelően alkalmazkodjék a rendszer neveléspolitikai követelményeihez. Az 1927-ben kiadott tantervi utasítás — bár semmi lényegeset nem változtat az 1918-ban kiadott tanterven — nyomatékosan felhívja a figyelmet arra,- hogy a polgári iskolák gyakorlati anyaga nem tudományos igényű törekvéseket takar. ,,A tanterv és utasítások hangoztatta gyakorlatiasságnak a nemzetnevelés (kiemelés az Utasítás-ban!) nagy feladatához kell simulnia. Vezető eszméül itt is a nemzeti gondolatot kell kitűznünk" [17], Egy másik paszszusban külön kiemeli, hogy a polgári iskolai tanulmány „nem scientia, hanem ars" [18]. Kiem.: M. M.) Az Utasítások részletesen foglalkozik azzal, 23