Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A frazeológiai kapcsolatok egyéni felhasználásának módjait típusaik szerint mutatom be; olyan csekély alaki változást tartalmazó példákkal kezdem, amelyekben jelentésbeli, stiláris különbség még alig van a szólás ..szótári" és szövegbeli alakja között, és fokozatosan jutok el az olyan változatok bemutatásáig, amelyek szinte már nem is tekinthetők változatnak, annyira elszakadtak az „eredeti" frazeológiai kapcsolattól az író alakító munkája eredményeképpen. A típusok elkülönítése gyakorlati okból, az áttekinthetőség kedvéért történik, merev határ nincs köztük, sőt némely példa valósággal komplex módon mutatja a tárgyalt jelenségeket. 1. A szólások, közmondások mondatba illesztése a) Nem számítom változatnak, ha a szóláson olyan alaktani változás történik, amely a mondatban betöltött szerepének következménye. Az ilyen változás jelentésbeli és stilisztikai különbséget nem eredményez. (Típusai: a szólás egyik szava viszonyragos, igei mód jeles, időjeles vagy képzett alakban szerepel, a szólás állító vagy tagadó alakúvá módosul.) Példák (az első idézet ebben a pontban az eredeti, a többi a változott alakot mutatja): Ragos (szembeállítva a ragtalan formával): ,, . . . jobban mutatja, hogy igazi város, ha egy kis altikai só is terem benne" [3], ,, . . . [Jókai] csak attikai sót használt, s azt mégsem lehet marokkal szórni" [4], Az igemód változik: ,,Csáky majd a bőréből ugrott ki örömében, s vitte haza nagy sebbellobbal a fifikus tanácsot" [5], „Pantalovics kiugrott volna talán a bőréből is, ha a nagy zajra oda nem siet az ápolóné" [6]. Az igét főnévvé képezi: ,,Ök jó hiszemmel cselekednének (isten látó benne), nem tehetnek arról, hogy a plánum dugába dőlt" [7]. ,, . . . mire másodszor is Bécsbe ment Quendel megsürgetni a dolgot, már akkor a császárnál volt az Eszterházy nádor jelentése a dugába dőlésről" [8]. Állító alak tagadóval áll szemben: „Minthogy pedig lehetetlen volt kitalálni, hogy ki a barát, ki az ellenség, udvarbíró uram végre is megunta bolondját járni, megtévesztő beszédekre hallgatni" [9]. „Nem járom többé a bolondját. Nem engedem, hogy az aranyborjú örökké bőgjön a fülembe, s mindenemet fölegye" [10]. 234