Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)
társadalmi szükségleteinek" (Kiem. M. M.) [10]. Állást foglal amellett, hogy az alsóbb néposztályok gyermekei alacsonyabb rendű lények. Más a magasabb osztályból származó gyermek fejlődésének ritmusa, pszichikai alkata, s ennek fejlődését mesterségesen hátráltatja, a szegényebb néposztály gyermekeinek fejlődését pedig megerőlteti, ha 8 éven át közös iskolába járatják őket [11]. Kornis igen nyomós érvnek szánja azt a mélységesen reakciós elméletet is, hogy a kultúra nem tantárgy, hanem miliő kérdése. Véleménye szerint egy munkás- vagy parasztgyerek, bírjon bár a legkiválóbb szellemi képességekkel, nem mehet értelmiségi pályára, mert családjában hiányzik a történeti értelmiség, illetve kulturáltság. Az értelmiségi foglalkozás — jelenti ki — nem tehetség, hanem osztályprobléma. Ezek szerint egy értelmiségi családból származó gyerek, legyen bármennyire korlátolt, mindenkor' előtte lesz a tehetséges munkás- vagy parasztfiatalnak. Ha akad is egy-egy értelmesebb munkás- vagy parasztfiatal, azt nem kell eredeti közegéből kiemelni, hanem arra kell nevelni, hogy vezetője legyen annak a rétegnek, amelyből származik. Természetesen olyan vezetője, aki nem a fennálló rendszer ellen, hanem mellette foglal állást, esetleg éppen azokkal szemben, akik a rendszer ellen akarnak dolgozni [12]. A fent elmondottak tartalmazzák azokat a fontosabb szervezeti újításokat, és azoknak részbeni elméleti indokolását, melyekkel az ellenforradalmi rendszer a közoktatás-politikát „gazdagítja". Aligha kell külön kiemelni azt, hogy ebben a rendszerben demokratizmusra utaló megoldásoknak, vagy a legenyhébb kulturális integrációra való utalásnak az árnyékát sem találjuk. Viszont attól is fél a rendszer vezető rétege, hogy a dolgozók gyermekei, elvégezve az elemi iskolát, „a kommunizmus karjai közé kerülnek" [13], Ezt elkerülendő, a már említett leventeintézményben és a vallásos ifjúsági intézményekben gondoskodik megfelelő nevelési alkalmak teremtéséről. A neonacionalizmus neveléspolitikai újításai Az oktatás feladatainak kialakítása Áttérve a neveléspolitikában végrehajtott reform rövid vizsgálatára, kísérletet teszünk az 1919 előtti és az ellenforradalmi rendszer első tíz évében kiadott tantervek, illetve az azokban található nevelési célok és feladatok összehasonlítására. A vázlatos összehasonlítás is meggyőz arról, hogy korszerűség és tudományosság szempontjából az említett 10 év során lényeges változtatások, illetve előrehaladás nem történt. Egy „fajvédő" szerző meglehetősen éles támadást indít az 1924. évi középiskolai tanterv ellen, kijelentve, hogy ez az okmány olyan, mintha „holmi semleges nemű ókori filológiába ájtatosított alig-magyar nyelvű népség számára készült volna: nincsen nemzeti karaktere: a 8 évi sok görög, latin óra mellett csak egy óra sem jut a rokon turánságra ... A reáliák maradnak annyi óraszámmal, mintha még ma is az avult delizsánszba akarnák fiainkat szorítani, míg fejük fölött elrohannak az antant-népek repülőgépei és rádióhullámai" [14], 22