Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)
gyalását, de a kiadott 1921. évi XXX. tc. a népoktatásról semmi újat nem hozott — legalábbis lényeges vonatkozásban nem — az 1868-as népoktatási törvényhez képest. Egy fontos elemét azonban mégis ki kell emelnünk e törvénycikknek. Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején jelentős anyagi erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mindenütt biztosítsa a népoktatás feltételeit. Törvénnyel próbálják kötelezni a földbirtokosokat, vállalatokat, bérlőket, népiskolák állítására. Létrehozzák 1926-ban a Népiskolai Építési Alapot, mely jelentős állami hozzájárulást nyújtott az egyházi és községi népiskolák létesítéséhez. Ennek eredményeképpen 1927-ig kb. 6000 népiskolai objektum készült el. Ezeket az erőfeszítéseket természetesen nem a nép műveltsége iránt érzett felelősség, hanem a magyar neonacionalizmus revanisista törekvései inspirálták [7]. A nacionalizmusnak szüksége van a népiskolára, általában az olyan intézményekre, ahol az új nemzedék, de a felnőttek nevelését is kézben tarthatja és irányíthatja. Az iskolán kívüli nevelés megszervezése Az arisztokratikus iskolarendszer nem tette lehetővé — nem is igényelte — a tömegek magasabb iskoláztatását, viszont az irredentizmus, a revansgondolat terjesztéséről, az alázatosságra és engedelmességre nevelésről a népiskolán túl is gondoskodni kellett. Ennek érdekében megszervezik a leventeintézményt [8], mely szintén a felnövekvő nemzedék nevelésére irányul, s törvény gondoskodik arról, hogy a fiatalok a foglalkozásokon részt vegyenek. Ugyancsak a felnövekvő nemzedék számára szervezik meg a vallásos ifjúsági egyesületeket, és a papok, tanítók, jegyzők feladatává teszik az ezekbe tömörített ifjúság „lelki gondozását". A polgári és középiskola Az egyéb közoktatás-politikai intézkedések, így pl. az 1924. évi XI. tc. a középiskolákról lényegében újat nem adott. Realizálta a már korábban kialakult formákat, a háromféle középiskola megteremtésével. Ugyanígy az 1927-ben hozott törvény a polgári iskolák vonatkozásában szintén a már kialakult négyosztályos formát véglegesíti. Ezek a törvények semmiben sem járultak hozzá a közoktatás demokratizálásához, az arisztokratikus rendszer felszámolásához. A reakciós közoktatás-politika elméleti indokolása Azokkal a demokratikus törekvésekkel szemben, amelyek a nemzeti alapműveltség koncepcióját, ennek lehetőségét és szükségességét indokolták [9], Kornis részletesen kidolgozza az arisztokratikus közoktatási rendszer igazolásának elméletét. Az általa „éretlennek" titulált reformtervekkel szemben felveti, hogy az egységes 8 osztályos iskola esetén a népiskola elvesztené sajátos értelmét, mely abban áll, hogy a nép fiainak helyzetéhez mért műveltséget adjon. Olyat, mely megfelel „szellemi, erkölcsi és 21