Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Egri Ped. Főisk. Füzetei, 175. sz.) A magyar nyelvi sajátosságokat funkcionális szempontból is elemezte és értékelte. Tudománytörténeti szempontból is hasznos feladatot teljesítünk tehát azzal, ha a De rerum humanarum Emendatione Consultatio Catholica azon részeire hívjuk fel a figyelmet, amelyekben a filológus Comenius eddig alig elemzett s értékelt gondolataira, tételeire vonatkozólag is kapunk adatokat. Comenius e művében sem alkotott és nem variált elvont, kiagyalt tételeket a nyelv fogalmáról, s a nyelvnek nem kultikus, nem mágikus jelentőségét emelte ki, hanem szociális oldalát, társadalmi jelentőségét, kommunikatív szerepét, eszköz jelleg ét. A nyelv funkciójával és fejlődésével kapcsolatos problémák alaposabb vizsgálatára a filológus, a nyelvész Comeniust az egyetemes világnyelv megalkotásának lehetőségébe vetett hite is inspirálta. Ezért állította vizsgálódásainak középpontjába e nagy összefoglaló jellegű művében a nyelvek hasonlóságával, illetőleg egységével és a nyelvek sokféleségével, különbözőségével kapcsolatos kérdéseket is. A Panglottia

ban az emberek közötti nagy és általános egyetértés érdekében megalkotandó közös nyelv, az egyetemes világnyelv filológiájának alapjait vetette meg Comenius. Hitte és hirdette, hogy az egyetemes egyetértés akadályozója a sokféle nyelv (multitudo linguarum), illetőleg a nyelvek különbözősége: „gentium per tot Linguas distractio" (Pannuthesia, Pars VII.) Comenius korának nagy gondolkodói (pl. Bacon, Descartes stb.) is propagálták a racionális úton és eszközökkel megteremthető univerzális nyelvet [Vö. O. Funke: Zum Weltsprachenproblem in England im 17. Jahrhndt. Heidelberg, 1929. V. T. Miskovská: Comenius of Lexical Symbolism in an artificial language, Philosophy (London), 1962. 237—244], s akkor, amikor Comenius éppen a Panglottiát fogalmazza (1661—1668 között), Angliában két jelentős kísérlet is történt (George Dalgarno: Ars signorum, 1661, és John Wilkins: An Essay a Real Character and Philosophical Language, 1668) az univerzális nyelv megteremtésére. Comenius a Via Lucisban, a Panorthosiaban, a Pampaediaban, a Panaugiaban és főleg a Panglottiaban olyan új, egységes világnyelv megteremtésének szükségességét hirdeti, amelyet nemcsak az „universalitas" jellemez, hanem a ,,spontaneitás" és a „simplicitas" is. (Vö. V. T. Miskovská: Elements of Syntaxis in the constructed Language of Comenius. ,,

Consultation.es de Consultatione", Praha, 1970. 119—139). Comenius éppen az egyetemes nyelv kapcsán tanulmányozza igen alaposan az élő, a nemzeti nyelvek fonetikáját, illetőleg hangtani jellegzetességeit, s a fonetikai különbségek (differentia in articulatione) nyomán levonható tanulságokat. Nem véletlen tehát az sem, hogy Comenius e nagy művében is oly sokszor szól a vulgáris nyelvek — köztük a magyar nyelv — artikulációs bázisáról s az egyes nemzeti nyelvek hangjainak fonématerheltségéről. Természetesen bennünket elsősorban azok az adatok érdekelnek, amelyek Comeniusnak a magyar nyelv hangtanával, alaktanával, illetőleg nyelvtani rendszerével kapcsolatos filológiai ismereteiről vallanak. „Comenius és a magyar nyelv" című dolgozatomban [Az Egri Ped. Főisk. Fü218