Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

pontból is igen izgalmas feladat Comenius pansophiájának fejlődéstörténeti vizsgálata, s annak megmutatása, hogy Comeniusnál a pansophiá: a világról, a valóságról szóló ismeretek organikusabb összefoglalása a tudatos pedagogic^: irányulású célok feltárásával együtt. Erre vonatkozik ez a tömör comeniusi-meghatározás is: „Pansophia: notitia omnium, quae sunt, eo modo, quo sunt, ad finem et usum, ad quem sunt. . Nem véletlen, hogy Comenius ebben az összefüggésben mindig azt hirdette, hogy a világ, a valóság és benne az emberi kultúra, a nyelv, a műveltség stb. nem egyszerűen az egyes dolgok, az egyes összetevő elemek tömege, mechanikus összessége, hanem a harmonikus rendet is tükröző szerves organizmus, s egyik segíti a másikat funkciójában, fejlődésében is. A pansophiara, a sapientia universalis-ra törekvés szolgálata csak ilyen összefüggésben tartalmaz valóban haladó vonásokat. Comenius panszofiája és panszofikus célú nyelvi tankönyvei, pl. a Vestibulum, a Janua, az Atrium is ebben az összefüggésben (ordinatissima expositio) emelkednek ki a korabeli tankönyvek közül is [Vö. részletesebben Bakos: Comenius tankönyvei: I. A Vestibulum, Pedagógiai Szemle, 1965. 6. sz. 540—545. II. A Janua, Az Egri Tanárképző Főiskola Füzetei, 320. sz. III—IV., Az Atrium és a Schola Lucius, Az Egri Tanárképző Főiskola Füzetei, 358. sz., J. Cervenka: Die Grundlagen der pansophischen Idee des J. A. Comenius, Acta Comeniana, 1969. (I—XXV). 77—84.]. A nemzetközi Comenius-irodalom igen nagy nyeresége, hogy megjelent Comenius hatalmas műve, a De Rerum Humanarum Emendatione Conzultatio Catholica. (De Rerum Humanarum Emendatione Consulatio Catholica, Editio princeps, Tomus I—II. Pragae, MCMLXVI.) Hiteles forrásanyag áll tehát a comeniológusok rendelkezésére, s ki lehet küszöbölni az eddigi kutatás egyoldalúságát is. A kutatók eddig jórészt ismeretlen Comenius-írásokat kaptak kézhez, és e nagy mű részei (Panegersia, Panaugia, Pansophia, Pampaedia, Panglottia, Panorthosia, Pannuthesia) igen sokoldalú elemzéshez adnak nagyon gazdag anyagot. A magyar comeniológusok számára is igen fontos ez az alkotás, több szempontból is. Először azért, mert a magyar Comenius-filológia is megszabadulhat az egyoldalúságától, másrészt azért, mert nagyon sok magyar vonatkozást is tartalmaz ez a nagy mű. Ennek a hatalmas alkotásnak a mélyebb tanulmányozása komplexebb jellegű Comenius-kutatásra és arra is ösztönöz bennünket, hogy elsősorban a filológus és nyelvpedagógus Comeniust kell az újabb kutatás központjába állítanunk. Hogy Comenius mennyire jó filológus volt, különösen bizonyítja e nagy művének ötödik része, a Panglottia. Ennek hasábjain nemcsak az új egyetemes nyelvről (lingua universalis perfecta) értekezik, hanem éppen e problémával kapcsolatban elemzi az egyes vulgáris nyelvek legjellemzőbb nyelvi sajátságait is. Bennünket is elsősorban azért érdekelhetnek ezek az elemzések, mert Comenius nagyon találóan és nagyon hozzáértőén a magyar nyelv egy-egy nagyon jellemző sajátságát is leírja, értékeli. Filológiailag, nyelvészetileg is hiteles adatokat sorakoztat fel a magyar nyelv nyelvtani rendszerbeli sajátságairól, s egyúttal azt a feltevésünket is reálisabbá teszi, hogy Comenius tipológiailag is nagyon jól ismerte a magyar nyelvet is. (Vö. Bakos: Comenius és a magyar nyelv. Az 217