Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

orgánumaként még 1944 december végén megindult, „Igazság" címmel. A kommunistáknak ekkor még külön helyi lapjuk nem volt. A Szociáldemokrata Párt lapjában tették közzé közleményeiket, adtak tájékoztatást pártjuk életének híreiről. 1946. május 1-én azonban „Heves Népe" címen önálló lapot indítottak. A lap szerkesztésére Kolacskovszky Lajost kérték fel. A lapot 1947. január l-ig szerkesztette. Az Igazság című lap 1946. május 5-i számában így írt a beinduló új orgánumról: „Felelős szerkesztője Kolacskovszky Lajos, megyénk tudós számba menő főlevéltárosa, akinél képzettebb marxista alig található területünkön. A magunk részéről szeretettel köszöntjük új laptársunkat és őszintén örülünk annak, hogy ezután mégegy lap áll a reakció elleni küzdelem és a haladás szolgálatában" [6]. Kolacskovszky szerkesztői tevékenysége mellett a lap hasábjain aktív irodalmi munkásságot is kifejtett. A lapban megjelent cikkeivel főleg 1848—49 haladó örökségével és a Nagy György-féle Magyar Köztársasági Párt helyi hagyományaival foglalkozott. Szerkesztői működése időszakára esett Károlyi Mihály volt köztársasági elnök megyei látogatása. Károlyi Mihály 25 éves emigráció után 1946 májusában tért haza feleségével Magyarországra. Rövid budapesti tartózkodás után ifjúságának és fiatal férfikorának legkedvesebb helyét, Heves megyét kereste fel. Először Kápolnára, majd Parádra látogatott el. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete május 14-én Károlyi Mihályról megemlékező gyűlést hívott össze. A gyűlés előtt Kolacskovszky Lajost kérték fel egy Károlyi Mihály és korát ismertető előadás megtartására. Az előadás forró sikert aratott. Nem volt véletlen ez. Kolacskovszky előadását a Károlyi iránt érzett tisztelet és személyes vonzalom fűtötte. Mint főispáni titkár 1919. február 23-án Kápolnán jelen volt azon az ünnepélyes gyűlésen, ahol Károlyi Mihály jelképes kapavágásával megkezdte birtokai felosztását [7], A felszabadulást követő időszakban végzett rengeteg munka kimerítette szervezetét. Akkori helyzetéről életrajzi jegyzeteiben a következő szemléletes sorokat olvashatjuk: „Ez sok volt! A negyedszázados nélkülözés, a börtönben, internálótáborban, a pincében eltöltött sok-sok idő veszedelmesen aláásták különben is gyenge lábon álló egészségemet... A testi fájdalmakhoz súlyos lelki bántalmak is járultak. Az anyagi gondok sok álmatlan éjszakát okoztak. A negyedszázados nyomor minden holmimat felemésztette úgy, hogy most, amikor csak ,feketén' lehetett vásárolni, nem volt mit becserélni élelemre, világítóanyagra és ruhára." Súlyosan érintette anyja halála is, aki 1946. május 25-én hunyt el. Benne nemcsak anyját, de legjobb barátját, tanácsadóját és vigasztalóját is elveszítette. Az orvosok feltétlen nyugalmat, a közszerepléstől való teljes viszszavonulást ajánlották neki. Ennek ellenére 1946. őszén újra megpróbálkozott agitációval, a kulturális nevelőmunkával. 1946. november 24-én a munkásmozgalom megyei veteránjainak egri találkozóján az 1918—19-es forradalmak jelentőségét méltatta. A jelenlevők a megemlékezése végén lelkesen ünnepelték Kolacskovszkyt, mint az 1919-es proletárdiktatúra egyik volt megyei vezetőjét [8]. 1946 végére egészségi állapota gyorsan romlott. Ekkor a vármegyei közgyűlés egészsége helyreállítására kéthavi szabadságot engedélyezett 10