Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

csétlenséget, de Egert végleg megmenteni nem tudta, mert 1596-ban újra megostromolták a törökök Egert és akkor csaknem 100 évre török uralom alá került a város. Nagy hatást gyakorolnak rá a vár kazamatái és a székesegyház, amely utóbbiról azt írja, hogy egy süllyedő világ jelképe, és nem tartja véletlennek, hogy éppen vele szemben emelkedik a szellem birodalma", a pedagógiai főiskola, amelynek orosz tanszékét is meglátogatja. Valaki a turisták közül tréfásan megjegyezte, hogy itt az alkalom, lehet vizsgázni az orosz nyelvből. Sorjáznak a kérdések, egyik nehezebb a másiknál és a szovjet turisták meglepetve konstatálják, hogy majdnem elbuktak orosz nyelvből. Az egri körséta végét ezúttal is az állami pincészet labirintusai jelzik, amelyeket költői szavakkal ecsetel Sztorozsev. A borok kóstolgatásában ismert orosz melódiák akkordjai csendülnek bele, emelkedetté válik a hangulat, megoldódnak a nyelvek és a nagy barátkozásnak csak egy másik turista csoport megérkezése tud véget vetni [22], XIII. A lembergi turisták útiélményeiről I. Sapiro mérnök számolt be a Lvovszkaja Pravda hasábjain [23]. A Bükk lábánál elterülő Egert romantikus városkának véli, amelynek több mint 1000 éves története iránt nagy érdeklődést tanúsít. Az egriek — írja — joggal büszkék elődeikre, akik 1552-ben oly hősiesen megvédték a várat a török ellen. Otthonosan mozgott a főiskola orosz tanszékén, megszemlélte az érseki könyvtár gazdag anyagát és kitűnő benyomásokkal folytatta útját Miskolc felé. XIV. „Egy rózsaszál szebben beszél, — Mint a legszerelmesebb levél . . ." Bármilyen furcsának is tűnik, ez a dal egy őszhajú szovjet elvtársnőnek az ajkáról csendült fel 1960 tavaszán az állami pincegazdaság egri pincéjében [24]). Hamisítatlanul, magyarul szállt a dal, hogy majd zokogásba fulladjon. Ennek a megható kis epizódnak a története látott napvilágot a Moszkvában megjelenő Irodalmi Űjság hasábjain . . . A cikk szerzői: J. Gorelik, időközben elhunyt író és R. Rozsdyesztvenszkij fiatal szovjet költő. Néhány szemelvény: „Elutazóban voltunk egy kis magyar városból, Egerből. A szálloda előcsarnokát már új vendégek népesítették be — a környékbeli falvak parasztjai. Néhány óra múlva valamilyen értekezletnek kellett megnyílnia és addig élénken beszélgettek egymással. Valószínűleg a tavaszról és mindarról, amit a világ bármely részén ígér a tavasz a földművelőnek. Fejüket jóságosan csóválva nézegettek bennünket és nekünk érthetetlen nyelven beszélgettek egymással. Mi már kényelmesen elhelyezkedtünk autóbuszunk puha ülésein és egyszer csak a parasztok egy nagyobb csoportjára lettünk figyelmesek. Egy 12 évesnek látszó kisfiú állt hozzánk a járdáról a legközelebb, és 64