Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

gombol Eger felé tartó autóbuszunkra felszállt az MSZBT Heves megyei szervezetének titkára. Azt ajánlotta nekünk, hogy látogassunk meg egy kis falut — Sirokot. Elfogadtuk a meghívást. A későre járó idő ellenére már vártak bennünket a faluban egy kivilágított kultúrházban, ahol sok nép gyűlt egybe. A zenekar játszott, de mindenki velünk akart beszélgetni. Sirok érdekes történetét az Aranykalász Tsz párttitkára, Pomrényi Imre beszélte el nekünk. A Horthy-korszakra emlékeztet a település neve: sírok*. És ez nem véletlen. Kizárólag szegényparasztok éltek itt, akiknek se saját földjük, se állandó munkájuk nem volt. Nyáron a férfiak rendszerint az ország déli részébe mentek kenyeret keresni, télen azonban újra beköszöntött minden családhoz az éhség és a hideg. A népi hatalom óta itt is megváltozott teljesen az élet. Az utóbbi években nem messze Síroktól egy nagy gyár létesült, amelyben különböző közszükségleti cikkeket gyártanak. Most nem kell a falu lakóinak messze vándorolni, hogy pénzt keressenek. A gyár dolgozóinak nemcsak állandó munkát és keresetet biztosít, hanem lakást is ad nekik az új szocialista telepen. A félig rozzant kunyhók és barakkok helyén most kétemeletes házak és minden kényelemmel ellátott nyaralók nőttek ki a földből. A telepnek van saját iskolája, amelyben 250 gyermek tanul, van óvodája, bölcsődéje, kultúrháza és stadionja. A lakosság száma a népi hatalom óta csaknem megkétszereződött. Azok, akik nem a gyárban dolgoznak, az Aranykalász Tsz-ben egyesültek. És ők nemcsak a saját telepüket látják el mezőgazdasági termékekkel, hanem a közeli fürdőhelyeket és üdülőket is. így változott meg a felismerhetetlenségig egy kis magyar faluban az emberek sorsa és hasonló változások mentek végbe az ország más helyein is — a falvakban és városokban egyaránt." XII. Nyugat-Szibéria síkságán terül el Tyumeny városa, amelynek egyik napilapjában 1966-ban hosszabb cikk jelent meg Magyarországról. A cikk szerzője V. Sztorozsev, és Egerről is megemlékezik benne, ahova a Hortobágyon keresztül érkezett. A város alatt feltűnnek neki a szépasszonyvölgyi borpincék. Egerről azt állítja, hogy az a bor és napfény városa. Röviden vázolja a város történetét is. „Eger fejlődése az első magyar király, Szent István nevéhez fűződik, aki 1009-ben megalapította itt az első püspökséget. Eger virágkora azonban a reneszánsz idejére esik, és csak rövid ideig tart. A szerencsétlen mohácsi csata után a megosztott ország minden baja a város nyakára szakad. így köszöntött be az 1552. év, Eger történetében a legkritikusabb dátum. Az egyesített törökök 120 000 főnyi serege rátámadt a dugig telt egri várra, amelynek hős védői azonban visszaverték a törökök ádáz ostromát". Megemlékezik Gárdonyi regényéről, majd azt írja, hogy a dicső győzelem csak elodázta a szeren* Népetimológia! 63