Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

színű korom borított. Az egri elvtársak látva, milyen óvatosan húzódunk el a falaktól, nevetni kezdtek, majd elmondták nekünk az igazságot. Kiderült, hogy amit mi koromnak néztünk, valami nemes gombafajta, amely elősegíti a bor erjedését, és javítja a minőséget is. A borgőz hatására terem meg a pincében és része van abban is, hogy a borok jól konzerválhatók, mivel állandó hőmérsékletet biztosít a pincében. Kezünket a falhoz érintve, meg is győződtünk erről. Tényleg puha, kétcentiméteres gombaréteg fedi a falakat, amely hasonlít a vattához. És bár a gomba sötétszürke színű, hozzányúlva az ember kezén semmi nyomot nem hagy. A török időket idézi Egerben a mintegy 40—45 méter magas minaret. Nagy érdeklődésre tarthat számot az egri székesegyház és a Pedagógiai Főiskola könyvtára, amelyben 38 nyelven találhatók a világ minden részén a XIX. századig kiadott könyvek." Néhány részlet Benenszon észt nyelvű cikkéből: „Valamennyien kíváncsian vártuk azokat a történelmi helyeket, ahol Eger lakói legendás kapitányuk, Dobó István vezérletével 400 évvel ezelőtt hősi harcot vívtak a törökök ellen. Az egri várból csak a romok egy része maradt meg, de amikor felmentünk oda, szemünkbe szökött az a nagy dombormű a kapu mellett, amely az egriek küzdelmét ábrázolja a török hódítók ellen. Pillantást vetettünk a vár legmagasabb pontjáról a város környékére, akarva-akaratlanul szemünk elé tűntek epizódok Gárdonyi Géza könyvéből és nagy tisztelet ébredt bennünk Eger hőse iránt. Az egri székesegyházban őriznek egy Stradivári és két Amatti hegedűt" [21]. Egy másik észt űjságíró: V. Rikunov, a tallini „Szovjet-Észtország" című napilap 1959. novemberi számaiban számolt be magyarországi élményeiről olvasóinak. Már mindjárt az elején megjegyzi, hogy Magyarország bármely része sajátosan szép, a nép mindenütt egyformán udvarias és barátian vendégszerető. „Még mielőtt a Mátrába mentünk volna — folytatja Rikunov cikkét —, megismerkedtünk Észak-Magyarország egyik legrégibb városával: Egerrel. Nemzedékről nemzedékre száll a vár hősies védelmének legendája. Amikor 1552-ben 150 ezres török sereg ostromolta a várat, azt mindössze 2000 magyar katona védelmezte. A város minden lakosa, még a gyerekek, a nők és öregek is, a vár falai mögé húzódtak. A hódítók nem voltak képesek megtörni az ostromoltak bátorságát és kénytelenek voltak dolguk végezetlenül továbbállni. Erről a hősi küzdelemről szól Gárdonyi Géza magyar író nagyszerű regénye, az Egri csillagok. Egerben és a környékbeli fürdőhelyeken a múltban főleg csak az urak nyaraltak. Most minden a dolgozó népé. A magyarok mondják: aki a Mátra lábánál jár, tartson magánál boros demizsont. Ez a vidék nagyon gazdag szőlőben, a szőlőművelés nagyon fejlett. Egerben mi is megízleltük a kitűnő magyar borokat." És éppen itt, a Mátra lábánál zajlott le az észt turisták egyik legérdekesebb találkozása a dolgozó magyar néppel. „Késő este az Eszter62