Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

mindegyik háznak van egy kis zárt kapuja. Ha kinyitjuk, kis udvaron vagyunk. . . Akácok, gyümölcsfák, vagy pedig alacsony ciprusok vesznek körül bennünket. Hasonló ciprusok és puszpángok nőnek az utcákra nyíló kis parkokban is, amelyek a Krím örökzöld növényeire emlékeztetnek. A gimnázium udvarából éppen most indul el a fiatal lányok egy lelkes csapata. Magasak, nyurgák. Akik elől mennek, labdát visznek. Az utcára lépve nótára gyújtanak. Figyelem: a motívum ismerős. Azt hiszem, magyarul, aztán oroszul is a „Fenn az égen" (Jeszli zavtra vojna) című dalt éneklik." Kazakevics jóleső érzéssel állapítja meg, milyen sok magyar tud már oroszul, és még többen szorgalmasan tanulják az orosz nyelvet. Őt most a magyar szavak záporozzák. Lehetőleg nem kérdezget, a mozdulatok és a hangsúly nyomán igyekszik eligazodni az „érthetetlen szavak tengerében." Negyvenéves kora ellenére úgy tanul, mint a gyermek. Ösztönösen. Az a benyomása, hogy a módszere nem rossz. Rájön, hogy a magyar nyelvben elég sok a szláv jövevényszó. Már sok mindent megért. Ügy érzi, közelebb került hozzánk, és Egert örökre a szívébe zárta. VII. Bár 1955-ben újabb orosz írók látogattak el Egerbe (Trifonov, Gorbuzov stb.) [15], úti elmenveikről írt beszámolóik egyelőre még nem jutottak el hozzánk. Annál több olyan cikkel, vagy cikksorozattal rendelkezünk, amelyekben szovjet turisták adnak számot arról, hogy milyen benyomások érték őket Egerben. 1958 szeptemberében a Jeleci Pedagógiai Főiskola diákjai és tanárai töltöttek néhány napot városunkban. Az ottani Vörös Lobogó című újságban Szevrjugina Ljudmilla tanárnő számolt be a küldöttség tapasztalatairól [loj. Azonban még a jeleciek ide utazása előtt több cikk jelent meg Egerről a jeleci lapokban. Az egyik cikk: „Egy távoli, de kedves város'

1 szerzője A. Klokova, a következőket írta Egerről: Eger Budapesttől északkeletre terül el a Mátra és Bükk festői szépségű magas hegyei között. Eger története igen érdekes. A XVI. században hosszú időn át védelmezték függetlenségüket az egriek a török hódítókkal szemben. 1552-ben Dobó István vezérletével alig 2000 harcos védte Eger várát II. Ahmed török szultán, 150 000 létszámú csapata ellen. A várat majdnem földig lerombolták, de a hős védők nem adták meg magokat. A vár hősi védelmét Gárdonyi Géza irta le Egri csillagok c. regényében. Később a törökök elfoglalták a várat és az rányomta bélyegét a város külső arculatára. A mai napig is megmaradtak szűk utcái, alacsony viskói, amelyeket magas kőkerítések vesznek körül. A város közepén emelkedik a magasba a régi török minaret a XVII. századból. Sok szép barokk stílusú épülete van Egernek. Ezek közül legszebb a mai pedagógiai főiskola épülete, amely 1785-ben készült el. Megemlékezik Klokova az egri székesegyházról, valamint az egri borról 57