Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

és megjegyzi, hogy az egri bikavért tartják a legjobb bornak Néhány mondatban képet acl a mai Egerről is, felsorolja ipari létesítményeit, iskoláit, színházát, stadionját, könyvtárát és képtárát. Egy másik cikkben [17] N. Poloszina ismerteti részletesen az Egri csillagokat. Megemlíti, hogy Gárdonyi 1901-ben írta könyvét, de cselekménye a XVI. század második felére nyúlik vissza, amikor a törökök és osztrákok között állandó harc folyt Magyarország birtoklásáért. A magyarok vitézül harcoltak a hazájukra tört rengeteg török ellen. Az egyenlőtlen harcban sok vár esett el, majd az egri vár került sorra, amely Magyarország nyugati és keleti részének érintkezésénél terül el. A magyarok megértették, hogy Eger feladása Magyarország elvesztését jelentené. Poloszina ismerteti Gárdonyi színes leírását a várról és Eger városéról. Kiemeli, hogy 2000 magyar állt szemben 200 000 törökkel, de a király — Ferdinánd — egyetlen katonát sem küldött a várat védelmezők segítségére. Ugyanígy járt el Eger püspöke is, aki Bécsben élt, és amikor segítséget kértek tőle, akkor csak azt helyezte kilátásba nekik, hogy imádkozni fog érettük. Gárdonyi bebizonyította, hogy a magyar nemesek többsége hazaáruló volt és a győzelmet csak a néptömegek vívták ki. Gárdonyira támaszkodva igen elismerő szavakkal emlékezik meg Poloszina a vár hősi vezetőiről és az egyszerű emberekről, akik utolsó leheletükig védelmezték a várat. A vár egész védelmén piros fonálként húzódik végig az egri nők bátorsága és az anyaság magasztos érzése, amelynek Gárdonyi örök emléket állított művében. Recenzióját a következő szavakkal fejezi be Poloszina: ,,Sok év múlt el a regényben leírt események óta. Eger védőinek utódai ma a szabad Magyarországon élnek, amely a szocializmust építő népek táborához tartozik. Sikeresen építik hazájukban a szocializmust és büszkén tekintenek vissza hősi múltukra. Gárdonyi könyve hazaszeretetre nevel és arra, hogy kíméletlenül kell harcolnunk ellenségeink ellen." VIII. A jeleciek Budapesthez közeledve izgatottan lesték, vajon várják-e majd őket a régi jó barátok. Nem csalódtak: régi ismerőseik fogadták őket és így már az első perctől kezdve otthon érezték magukat nálunk. Késő este érkeztek Egerbe, ahol virágesővel várták a diákotthonok lakói a kedves szovjet vendégeket. Szevrjugina részletesen leírja a másnapi fogadást és kiemeli, hogy a Heves megyei Népújság vezércikkben üdvözölte őket, amely szinte könnyeket csalt a szemükbe. A főiskola falai között felcsendülő orosz melódiák is a szívükig hatoltak, amikor pedig észrevették, hogy az a zászló, amelyet a jeleci pártszervezet ajándékozott 1956-ban Jelecben az ott-tartózkodó egri főiskolai küldöttségnek, átvészelte az ellenforradalmat és megvan, lelkesedésük határtalan volt. Felejthetetlen maradt részükre a gyakorló iskolai látogatás, a dohánygyári találkozás, a jelvényeket kérő gyerekek serege és nem fog58