Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

lányok ezen vidám és huncut szempillantásait az ünnepi istentisztelet kellős közepén, a híres Esztergomi székesegyházban. Szinte távolról is rám kacsintgatnak ezek a szemek és ezt üzenik: Ne izgulj, te istentagadó szovjet író! A fiatalság nem hagyja magát, és a telefonfülkéhez hasonló gyóntatószékekben az unatkozó szentatyák hiába várakoznak.'

7 De térjünk vissza a kis kitérő után az íróval együtt, ismét Egerbe. Kazakevics így ír róla: „Szép kis város. Völgyben fekszik, dombok veszik körül. A háztetők piros és zöld cserepei, ha magasról nézzük a várost, szemgyönyörködtetők." „Gyönyörű kilátás nyílik a városra az elég jól megmaradt ősi Egervár tetejéről. Ez a vár nagy szerepet jászott Magyarország történetében. A XVI. században megvédte magát a megszámlálhatatlan törökseregek rendkívül nehéz ostromával szemben. Minden magyar ember ismeri ennek az ostromnak a történetét. Mikor a törökök utolsó rohamra indultak, a hősi egri nők férjeik és testvéreik helyére állva verték a törököt, súlyos veszteséget okozva nekik. Erről az ostromról egy szép könyvet írt a nagy magyar író. Gárdonyi Géza. A könyv címe: Egri csillagok. Gárdonyi ugyanitt van eltemetve a vár egyik bástyáján." Az útinapló további lapjain meleg szeretettel emlékezik meg az író Magyarország asszonyairól, akik nagy szerepet játszottak az ország történetében. „Az évszázadok folyamán rendkívüli vitézséget és nagyszerű hősiességet tanúsítottak ők. A törökkel szemben megvédték Csobánc várát, a Balaton mellett akkor, amikor a férfiak a várból portyázásra mentek. Magyar asszonyok védték férjeikkel együtt Egert is. Vejh Lajosné csepeli munkásnőnek, Bak Jánosné parasztasszonynak és Csiszár Erzsébetnek, ennek a volt napszámosnőnek ezek az ősanyái arra tanítják a mai magyar nőket, hogy hogyan kell harcolni az embernek a hazájáért." így válik az egri nők hősi elszántsága a hazaszeretet általános példájává, és ennek kapcsán Kazakevics arra mutat rá, nagyon fontos most, hogy Magyarországon még nagyobb teret engedjenek a felszabadult magyar asszonyok alkotó kezdeményezéseinek. Szerinte e téren még sok a tennivaló. Azt tapasztalta, hogy egyes falvakban az asztalhoz csak a férfiak ülnek, az asszonyok pedig azalatt főznek, vagy felszolgálnak. Volt olyan eset is, amikor a férj régi szokás szerint tegezte a feleségét, az asszony azonban magázta a férjét. Ebből és abból, hogy a férjezett nő nem tarthatja meg törvény szerint régi leánykori nevét, arra következtet, hogy helyenként még életben vannak az elavult, patriarchális szokások. „Én híve vagyok a régi szokásoknak — jegyzi meg az író —, de őszintén szólva, ezt a régi szokást nem helyeslem. Én azt hiszem, hogy Magyarország haladó szellemű női tökéletesen egyetértenek velem." A továbbiakban a dolgozók üdültetéséről ír Kazakevics. De még mielőtt rátérne tárgyára, újra visszakanyarodik mondanivalójában Egerre, és a következőket jegyzi meg róla: „Eger utcái szűkek és árnyasak. Kis udvarai csodálatosan szépek. A házakat nem választják el egymástól kerítések vagy kapuk, hanem fal fal mellett áll, mintha egymáshoz lennének ragasztva, úgy hogy az egész utca szinte egyetlen különböző magasságú és színű házból áll. És 56