Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

ról eperfáktól szegélyezett út. Ágaik lenyesve, rövid, bütykös ujjaikkal nagy, fekete kezekre emlékeztetnek. A szovjet elvtársakat elbűvölik a magyar falvak. A sok színben játszadozó falusi házak, a cseresznye- és szilvafák, mint valami apró mozaikok, mind bevonulnak az útinapló fehér lapjaira. „Néha lassan eldöcög mellettünk egy szekér — írja Kazakevics —, amelybe igen hosszú szarvú fehér ökrök vannak fogva . . . nagyon szépek ezek az ökrök . . . Ilyen ökröket és teheneket csak a Hortobágyon láttam még ... És ime balról, a hegyen a fák között egy templom csillan föl. Szent Mária temploma ez, a ,csodatevő' ikonnal. Ide járt le valamikor a főváros felső tízezre ájtatoskodni. Ide járt maga Horthy kormányzó úr is. Kissé távolabb az úttól, jobbra csárda áll. . . Az egészen gyors könyörgés után Horthy és a többi magas állású úr ide jöttek, ebbe a csárdába, ahol a legjobb egri borokkal erősítgették magukat. . . Aztán továbbálltak vadászni, mert ez a táj nagyon gazdag vadakban . . ." Éppen vasárnap van. Áll a vásár a városokban és a falvakban. Sportolókkal találkoznak, biciklis ifjak és leányok szelik végig az utakat. Autójuk nagy műhelyek mellett robog el, „amelyeknek a kerítésére hatalmas betűkkel rá van írva a régi tulajdonos neve. A kapuk fölött pedig egy kis szerény tábla azt adja a tudtunkra, hogy az üzem államosítva van. Nem tudni, hol van most a tulajdonos, vajon külföldre menekült-e, mint gróf Semsey, vagy valahol a közelben él-e; lehet, hogy időnként ellátogat ide, elnézegeti nevének hatalmas betűit és a múltra emlékezik." „Bizonyára a múltra gondol főtisztelendő dr. Czapik Gyula is — Magyarország érsekhelyettese. Czapik úr Eger főtere mellett, a tágas érseki palotában lakik, a székesegyház közelében. Nem látogattam meg, de később nagyon megbántam ezt. A székesegyházban azonban voltam." Kazakevics elismerően nyilatkozik a székesegyház épületéről, ahol látogatása idején éppen nem volt istentisztelet. Néhány nappal később azonban részt vett az esztergomi székesegyházban egy istentiszteleten, amelyről érdekes feljegyzései vannak. „A papok fehér karingben énekeltek. A szentatyák sötét csuhákban ültek a gyóntatószékekben, amelyek telefonfülkékre emlékeztettek, és várták a gyónni szándékozókat. A szentatyák eléggé leverteknek látszottak és észrevehetői eg unatkoztak. A templomban sokan voltak. Az ifjúság is ott volt. Őszintén szólva, ez nekem nem túlságosan volt ínyemre. Azonban kb. 20 percet, vagy talán tovább is időzve a székesegyházban, nem kis örömmel vettem észre, hogy az ifjúság meglehetősen hanyagul hallgatja az istentiszteletet és az ifjak figyelmét inkább egészen földi dolgok kötik le, pl. a lányok, akikkel összekacsintgatnak, összenevetnek, sőt — bocsásson meg nekünk ezért a megfigyelésért doktor Czapik —, cédulákat küldözgetnek egymásnak." „Ez nagyon érdekes volt. Lelkemből nevettem, bár látszólag, természetesen, igyekeztem megőrizni komoly és böjti ábrázatomat. Kétségtelen, hogy Magyarországon az egyház befolyása még eléggé erős, bár ennek elsősorban az az oka, hogy a tömegmunka még gyenge a magyar falvakban. Ám ennek ellenére sohasem fogom elfelejteni az ifjak és 55