Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

szovjet pedagógiai irodalom, alkotó felhasználása. Ismeretes ennek immár önálló problématörténeti témává nőtt folyamata, amelynek kérdései között a közösségi nevelés problémái is szenvedtek. Dr. Székely Endréné és dr. Szarka József már korábban idézett, a szovjet pedagógia magyarországi útjával kapcsolatos tanulmányaiban a közösségi nevelés elemzése is részletesen szerepel. A mozgalom és az iskola közötti ilyen értelmű fáziseltolódás nyugvópontjából való kimozdulása, a közösségi nevelés iskolai vonalon történő erőteljesebb közelítése meglehetősen később, az 1950-es évek végén indult. Annak ellenére, hogy már korábban is született e témában az akkori körülményekhez viszonyítva értékes monografikus mű (Ágoston György: Közösségi nevelés és úttörőmozgalom, i. m), amelyet a nyilvános vita pozitív értékeléssel fogadott (Székely Endréné : Ágoston György: A közösségi nevelés című könyvének vitája, i. m.), valamint, hogy nem volt hangtalan a közösségi nevelés témája a publicisztika egyéb területein sem, az útkeresés a közösségi nevelés tekintetében mégis az úttörőszervezet megkerülésével kezdődött. A vitát — a mozgalom és az iskolai pedagógiai gyakorlat között — a Budapest néhány kerületében végzett kísérlet indította el. A kísérletek ugyanis Makarenko koncepciója szerint próbálták az iskolai közösségeket megszervezni és működtetni, de az úttörőmozgalom nélkül. Nyilvánvalóan azonnal élesen vetődött fel a kérdés: miért nem az úttörőszervezettel, annak keretei között? Hiszen azok adottak, kipróbáltak, beváltak. (V. ö.: Kiss Béla: A közösségi nevelés és az úttörőmozgalom, PSz, 1961/12). A vita akkori tanulmányai közül figyelemre méltó Bara János: Az úttörőszervezet az iskolai közösségek megszilárdításáért (Űttörővezető, XV. évf. 2. sz.); A Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnöksége — Művelődésügyi Minisztérium Alsófokú Oktatási Főosztály: Az úttörőszervezet az iskolai közösségek megszilárdításáért (Köznevelés, XVII. évf. 5. sz.). Valóban meglepő — bár a pedagógiai, ideológiai tarkaságot ismerve némileg érthető —, hogy a kb. másfél évtizede működő, megismert és megkedvelt úttörőszervezetet nem egyértelműen, automatikusan veszik a közösségi nevelés iskolai alapjául, különösen akkor, amikor erre vonatkozóan van már korábbi hivatalos állásfoglalás is: ,,A kezdeti eredmények kibontakoztatásával egyidejűleg a következő veszély jelentkezett: Az osztály- és iskolaközösségek kialakításánál egyes iskolák szem elől tévesztették, hogy a tanulóközösség magva, mozgató ereje az úttörő-, illetve a DISZ-szervezet. Erős, életképes úttörő- és DISZ-szervezet nélkül nem alakulhat ki egészséges osztály- és iskolaközösség, amely erkölcsi erejével formálja a tanulók jellemét". (Az Oktatásügyi Miniszter 61/1955 (O. K. 16.) O. M. számú utasítása az 1955/56-os tanév fő feladatairól az általános- és középiskolák és nevelőintézmények számára. 211. o.) Megnyugtató, rendezettebb útmutatást adó módon később, 1964 elején az úttörőszövetség és a Művelődésügyi Minisztérium közös Állásfoglalása zárja le az elvi vitát (Köznevelés, 1964/1.). Végérvényesen itt tisztázódik, hogy egy iskolaközösségben nincs szükség két közösségi mechanizmusra. Érvényt nyer a mozgalom állásfoglalása, amelyet Bara János fogalmaz meg ,,Az úttörőszervezet a szocialista gyermekközösségek 41