Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

törvényeket, amelyek eleve szabályozott magatartást, fegyelmet igényelnek. Azonnal szakítást jelent mindez a polgári pedagógia fegyelmezésével, amely a fegyelemtartás érdekében a pedagógustól valamiféle egyéni mesterkedés t igényel. A belső fegyelem, kötelem (szabályok, 12 és 6 pont) mellett a mozgalom eszközei is olyanok, amelyeknek hozzáértő felhasználása, alkalmazása az iskolában is hatásos eredményekhez vezet. Ide sorolhatók a formaságok, alaki mozgások, egyenruha, a mozgalom egész szimbolikája, az önként vállalt rend szépsége, annak külsőségekben is tetszetős megoldásai. Mindez az iskolai nevelés eszköztárába is bevonult, ott szervesen meghonosodott. A mozgalom egész tevékenységével lényegében helyesen ismertette meg a gyermeki öntevékenység és aktivitás fogalmát. Növeli értékét, hogy azonnal a gyakorlatban honosította meg — akkor és olyan körülmények között, amikor a neveléstudomány előtt ennek szocialista tartalma és formája még kidolgozatlan volt. ,,Az ifjúsági szervezetek keresték először az utat — az iskolai oktatást megelőzően — az ifjúság öntevékenységének kibontakoztatásához. Itt jelentkeztek a felszabadulás után először a fiatalokban a szocialista etikai tulajdonságok, mint pl. a társadalmilag hasznos munka végzése, a tanulásban nyújtott önzetlen segítség, az iskolán kívüli szabad idő kultúrált és célszerű felhasználása, az ifjú nemzedék nevelési követelményeivel összhangban álló cselekvési formák megtervezése"; (dr. Jurcsák Lászlónéri. m. 1154. o.). A fejlődés során a mozgalmon belül ezek a tevékenységi formák próbarendszerré alakultak. De nyugodtan nevezhetjük az; első nevelési tervnek, illetve: programozott nevelésnek. Az öntevékenységet pedig nem a nevelés eszközének, hanem céljának tekintette, a gyermekszervezet létezési módjának értelmezte, amelyre tervszerűen nevelni kell. (V. ö.: Lóránd Ferenc: öntevékenység. Űttörővezető, 1956/9.) * * * A közösségi nevelés az egyik legkritikusabb probléma, amely körül az iskola és a mozgalom viszonyában a legerősebb hullámverés zajlott. Azzal magyarázható ez, hogy a közösségi nevelés a két nevelési rendszer leginkább szembetűnő felületeinek találkozási pontján van. Szocialista nevelésünk fókuszáról van szó: érthető, ha a két nagy nevelési rendszer munkájának tartalmi egyeztetése hosszas és nehéz vajúdással történt, illetve történik még ma is. Történelmi tény, hogy a közösségi nevelés polgári felfogása és módszere élt iskoláinkban a felszabadulás idején. Szocialista értelmezését és gyakorlatát a mozgalom honosította meg hazánkban. Ehhez mind szervezeti kerete és formája, mind a szovjet pedagógiai irodalom és a pionírmozgalom tapasztalatai rendelkezésére álltak. A gyermekek természetes ösztöne, valamint a mozgalmas politikai élet, a kommunista párt harcainak szelleme — amely a felnőtteket is közösségekké tömörítette — különösen kedvező módon serkentette az úttörőközösségek létrejöttét, kialakulását. Iskolai vonatkozásban gyakorlatilag késve indult meg érdemben a 40