Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

kek számára lehetővé, s amelyeket az iskola egyedül nem oldhat meg sohasem. A mozgalom nevelési gyakorlata egy mozdulattal a szocialista, a cselekvő hazafiságot honosította meg. A társadalmi gyakorlatot használta fel arra, hogy a gyerekek érzelmileg, valamint élményeikkel, idegeikkel nőjenek hozzá hazájukhoz. A gyakorlat itt is megelőzte az elméletet: a szocialista hazafiság kiteljesedése éppen a közelmúlt évek, hónapok komoly teljesítménye. (Hadd utaljak csak az évenkénti színvonalas egri konferenciákra.) S hogy a politikai és hazafias nevelés nem volt eredménytelen, hatott a gyermekekre, nagyon sok ténnyel illusztrálhatnánk. Mégis egyet állítok ide illusztrációként szocializmusunk fájó idejéből, az 1956-os ellenforradalomból a gyermeki magatartással kapcsolatban: ,,Az ellenforradalom tragikus eseményei közepette az ellenforradalmárok sok gyereket használtak fel saját céljaikra. Ugyanakkor a gyerekek tekintélyes részén érezhető volt a kommunista gyermekmozgalom hatása. Az ellenforradalom elleni forradalmi harcban a felnőtteknek akadtak kis harcostársai az úttörők soraiban. Amikor a kalandorok a vörös csillagokat széttörték, az úttörők ezrei féltve őrizték és dugdosták vörös nyakkendőiket. Az ellenforradalom napjaiban a keszthelyi úttörők szeretett csapatvezetőjük kertjében rejtőztek el botokkal felszerelve —, hogy védjék őt az ellenforradalmároktól. L. B. szegedi úttörő felvarrt ruhájára egy vörös csillagot, de a felbujtatott gyerekek letépték róla, tetejében meg is verték. A kisfiú heteken át mindennap újra felvarrta a csillagot, vállalva a megaláztatást, verést." (Szirmai G y ö r g y n é : i. m. 217. o.) Az úttörőszervezet megszámlálhatatlan szálakkal fonta össze az iskolát és a társadalmat. A neveléstörténelem, valamint a neveléselmélet ezt a tényt az iskola és a társadalom kapcsolatának nevezi. Valóban az is, hiszen az „iskola" fogalma manapság nemcsak az épületet jelenti, s nemcsak a tanterv anyagát tartalmazza. Ehhez az átalakuláshoz azonban szükség volt a gyermekszervezet több éves társadalmi tapasztalataira, azok neveléstudományba való beszivárgásaira, iskolai asszimilációjára. Az iskola eszközrendszere — éppen a társadalommal való kapcsolat szorosabbra fűzése érdekében — kibővült. Az úttörőszervezet programjával, próbarendszerével, az aktuális politikai eseményekre való gyors reagálásával, testvér- és más kapcsolataival; munkások, katonák, parasztok, értelmiségiek, az ifjúvezetők nevelőmunkába való bevonásával, ezernyi szállal kapcsolta be a társadalom hatóerőit a nevelésbe. Megsokszorozta a nevelők számát, ezzel az iskola, mint nevelési intézmény személyi hatóerőinek mennyiségét. Más oldalról pedig: konkrétan, intencionálisán is társadalmi üggyé tette az ifjú nemzedék nevelését. Olyan „tantárgyat" honosított meg, amelyet a neveléstörténelem során -— a szocializmuson kívül —, semmilyen iskolában sem tanítottak: a tevékeny hazaszeretetet, az élő hősökké válás módját. Részt venni a felnőtt társadalom életében, aktívan bekapcsolódni az irányításba, megtanulni a jövő társadalmi együttélést. Az iskolai fegyelemnek és magatartásnak lényegében helyes módját teremtette meg a mozgalom. A részvétel gyermekek és vezetők számára egyaránt önkéntes. Önként vállalják a munkát, de elfogadják az erkölcsi 39