Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

zetek ügye ma sem szorulhat az általános nevelési kérdések tárgyalásának perifériájára" (Tankönyvkiadó, Bp., 1960. 7. 1.) Igaz, hogy egyik aránylag részletesen elemző tanulmányában kissé kiejti a látószögből az ifjúsági mozgalom lendítőerejét, s csak részkérdésekben utal pedagógiai összefüggéseire. Pedig csak egy mozzanat lenne a mozgalom fejlesztő hatásának megfogalmazása. (A nevelés elméletének fejlődése. Nevelésügyünk 20 éve c. kötetben.) Más tanulmányában azonban tömör dialektikával fogalmazza meg, hogy a kommunista ifjúsági mozgalom egyértelműen nevezhető a szocialista pedagógia fejlődése egyik hatékony hajtóerejének. ,,A szocialista nevelési törekvések hordozói, illetve ennek előiskolái voltak a különböző ifjúsági szervezetek közül azok, amelyek a kommunista párt irányítása vagy befolyása alatt működtek. Ügy adódott, hogy a szocialista nevelési eszmék, törekvések, s az ezeknek megfelelő oktatási és nevelési gyakorlat előbb született meg az ifjúsági mozgalomban, a népi kollégiumokban, mint az iskolákban. Az iskola merevebben tartotta hadállásait, és nehézkesebben reagált az új társadalom követelményeire, mint a dolog természeténél fogva rugalmasabb, az új iránt fogékonyabb ifjúsági szervezetek és mozgalmak. A demokratikus és szocialista pártok ifjúsági szervezetei közvetlenebbül álltak a párt befolyása, politikai és szervezeti irányítása alatt, mint a koalíciós korszak állami iskolái. A haladó ifjúsági mozgalomban az ifjak szocializmust tanultak, politikai aktualitásokkal foglalkoztak, szervezeti életüket a demokratikus centralizmus jegyében alakították, választhattak és választhatók voltak, társadalmi akciókban, a szocializmus előiskoláiban vettek részt az osztályharcot a gyakorlatban tanulták. Úgy gondolom, hogy a szocialista nevelői gondolat fejlődésének elemzésekor és értékelésénél az ifjúsági mozgalomnak e nagyobb szerepét látnunk kell." (Dr. Szarka József: A szocialista pedagógiai gondolat hazai fejlődése, PSz. 1965/4. 324. oldal.) Jóllehet az idézet a magyar kommunista ifjúsági szervezetek egészéről beszél, de nyilvánvalóan benne értendő a kommunista gyermekszervezet is. Simon Gyula elemezve nevelésügyünk fejlődését, a következő tömör megjegyzést teszi: „Az 1946/47-es tanévben megkezdi iskolai működését az úttörőszervezet. A mozgalom, melynek életéhez — az ifjúsági szervezetek körében — eddig a legtöbb pedagógiai eredményünk fűződik, és a legnagyobb elismerést érdemli, már 1946-ban 10 ezer tagot számlál, hogy aztán napjainkig 1 milliós mozgalommá szélesedjék. (A köznevelésügy fejlődésének néhány sajátossága. A Nevelésügyünk 20 éve c. kötetben, 37. o. — Kiemelés tőlem — KGy.) Az áttekintés során nem foglalkozom más ifjúsági szervezetekkel, mert csak az úttörőmozgalom van vizsgálódásunk fókuszában. Simon Gyula megjegyzése az úttörőmozgalmat tartja a leghatásosabbnak, amelyhez „a legtöbb pedagógiai eredményünk fűződik". — Talán, mert a legproletárabb iskolatípusban honosodott meg, amely a legmélyebbről emelkedett a mai színvonalra? Talán, mert a legnagyobb tömeget is képviseli a magyar iskolás ifjúságból? Vagy, mert szervezetileg kevesebb változásnak volt kitéve, mint a magasabb korosztályok szervezete (MADISZ. 36