Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

tanulókísérletezéshez az ált. iskoláknak mindössze 23 százaléka rendelkezik megfelelő felszereléssel, s 6 százalék az olyan iskolák száma, ahol semmilyen felszerelés sincs, emiatt a fővárosi iskolák egynegyed részében az előírt tanulókísérletek teljes vagy részleges elmaradása a fogalmak megszilárdítását hátráltatja [99], A f eis zabadudást követő nagy kulturális fellendülés éreztette hatását a gimnáziumi tanulóknak a kémiai kísérletezésben való bevonása terén is. Legelőször 1950-ben a kémiai szakkörök részére adott ki a minisztérium útmutatót [100]. Az 1950 51. tanévre, a tankönyv használatához kiadott tájékoztatóban közölt tanmenet két órát a tanulók által végzendő kationkeresési gyakorlatra, illetve a kristályok fizikai tulajdonságainak vizsgálatára kívánt fordítani [101], Az 1953—54-ben kiadott tankönyvek függelékében tanulókísérletek leírása szerepelt [102, 103], Azok a tankönyvek viszont, amelyek ezeket felváltották, elhagyták ezt a függeléket, hiszen ilyen tanulókísérleteket úgyis csak nagyon kevés iskolában folytattak. Ehelyett más irányban fejlődött a középiskolai tanulókísérleteztetés ügye. 1955-ben a minisztérium néhány kísérleti iskola reálosztályaiban rendeletileg írta elő, hogy a kémiaórák mellett (laboratóriumi) gyakorlati órákat is tartsanak. A meglepetést az okozta, hogy nemcsak a kijelöltek, hanem sok más iskola is elindult akkor a tanítási órák anyagától jobban elkülönített tanulókísérletezés útján. Természetesen az iskolák erősen eltérő adottságai miatt az eredmények eltérő voltát állapíthatta meg a minisztérium 1957-es felmérése. Az ekkor kiadott útmutatónak egy mondatára, mint jellemzőre érdemes felfigyelnünk: „A gyakorlati óráknak olyan kísérlet-többletet kell nyújtania, ami különbözik az eddigi középiskolai oktatás tartalmától" [104], Az ún. 5-j-l-es oktatás bevezetésével együttjáró óraszámcsökkentés után kialakított új óratervben „nem szerepelnek külön gyakorlati órák, hanem a tanítási órák egy részét laboratóriumi gyakorlati munkára kell fordítani" — rendelte el a minisztérium [105]. Ugyanakkor azt írták elő, hogy a kémiai órák közül hetente egyet az első vagy utolsó órákra kell bontani, hogy így lehetőség nyíljon a nagylétszámú osztályok megosztott gyakorlatoztatására [106]. Azonban a reálosztályok, amelyekben a 6 napon át történő tanítás megmaradt, az I. osztályban heti 1, a II. és III. osztályokban pedig heti fél-fél óra gyakorlat szerepelt [107], Amikor 1962-ben először erősen eltérő természettudományos és humán tagozat megvalósítását tervezték, a reáltagozat I—-IV. osztályában összesen 18 óra kémiai gyakorlat (évente 4—6—6—2 óra), a humán tagozat I—II. osztályában összesen 8 óra (4—4 óra) gyakorlat kísérte volna a kémiaoktatást. Ez a tervezet hangsúlyozta, hogy a reáltagozaton ,,a tanulók gyakorlati munkájának fokozása érdekében be kell vezetnünk az új anyag tárgyalásával kapcsolatos frontálisan végzett tanulói kísérleteket" [108]. Az 1963-ban megszületett végleges egységes tanterv már jóval szerényebb előírást tartalmaz, összesen kb. 12 kémiai tanulókísérleti órát írt elő az I—

III. osztályban. Ezeknek a tanulókísérleti óráknak anyaga 319