Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

a tanterv alapján megjelent új tankönyvekben újra helyet kapott [109, 110, 111], igaz, nem részletezve a felölelendő kísérleteket, csak a tárgyköröket jelölve meg, a felszereltségben, kísérleti lehetőségekben, sőt a kémiai gyakorlatok óraszámkeretében is annyira eltérő középiskolák tanáraira bízva a kísérletek kiválasztását és azok megvalósítási módját. Különösen jó helyzetben vannak az ugyanakkor több kijelölt iskolában megszervezett kémiai (fizikai-kémiai, illetve biológiai-kémiai) tagozatos osztályok, amelyekben heti 2—4 órás laboratóriumi gyakorlatok, s hozzá egyre jobb laboratóriumok is vannak. E gyakorlatok anyaga meglehetősen lazán kapcsolódik az elméleti anyaghoz. A tagozatos osztályok működését hivatalosan csak 1968-ban szabályozta a minisztérium egy, inkább csak a kereteket felvázoló tantervvel [112]. Értékes segítséget nyújt mindenféle tagozat laboratóriumi gyakorlata vezetői számára az ugyancsak 1968-ban kiadott tanári segédkönyv [113]. Egyelőre hiányzik a tanulók számára szóló kísérletező könyv. Erre vonatkozóan Dobos Ferenc 70 évvel ezelőtti ma is érvényes szavait érdemes idézni: „ . . . alkalmas segédkönyv híján a vezető tanárok vagy másoltatják vagy diktálják a végzendő kísérletekre vonatkozó utasításokat. Ezen nehézkes eljárás. . . egyrészt elkedvetleníti és untatja a tanulókat, másrészt pedig igen sokat von el a kísérletek végrehajtására, a nyugodt észlelésre és az észlelt tünetek szükségképpen írásba foglalandó magyarázására szánt időből" [114]. A laboratóriumi gyakorlatok rendszere mellett viszont széles körben kezd érni annak az elvnek a megvalósítása is, amelyet a tanterv már 1963-ban javasolt, amely szerint ,,mind nagyobb szerepet kell biztosítani a tanulók kísérletező munkájának az új anyag elsajátításának menetében" [115], Elérkeztünk oda, hogy a „frontális" kísérleteztetés kérdésében szinte mindenki magáévá teszi a művelődésügyi minisztérium nyolc évvel ezelőtti álláspontját: ,,A fejlődésnek erre a szükségszerűen elénk nyíló útjára feltétlenül rá kell lépnünk, ha nem akarjuk vállalni a módszertan általános fejlődésétől való elszakadás veszélyét és kockázatát" [116]. Az a gondolat, amely nálunk már csaknem egy évszázaddal ezelőtt buzgó hirdetőket kapott, amely gondolatot legtisztábban, és leghatározottabban éppen félévszázada a Tanácsköztársaság reformtörekvései fogalmaztak meg, s amelyet a két világháború közötti években a leglelkesebb tanárok kikísérleteztek, mostani kiteljesedése közben a múlt példájából kíván a további előrehaladáshoz, a nehézségek leküzdésére megújuló erőt nyerni. IRODALOMJEGYZÉK [1] Szokolszky István: A tanulók aktivitása a szocialista iskolában. Tankönyvkiadó, 1962. [2] Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Űrhalmi Ibolya: Tanulókísérletek a felszabadulás előtti kémia tanításban. Magyar Pedagógia, 1969. 328—342. o. [3] Szabadváry Ferenc: A Selmecbányái Bányászati Akadémia úttörő szerepe a kémiai laboratóriumi oktatás kialakításában. Technikatört. Szemle, 1963. 201. o

r [4] Salamon Ferenc: Közoktatásunk reformja. Pest, 1873. 76. o. 320