Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

A realitásokat nélkülözte az általános iskola tantervéhez 1951-ben kiadott Módszertani Útmutatás, amely „csoportos kísérletekről" szól, s azt írja elő, hogy „Minden csoport ugyanazt a kísérletet párhuzamosan végezze" [90], Nagy segítséget jelentett rövidesen az általános iskola megerősödésével egy időben, a szovjet pedagógusok ez irányú tapasztalatainak megismerése [91], s különösen az, hogy N. Szkatkin: Élettelen természet című könyvéből tantárgyat és tankönyvet készítettek, s ebben a könyvben sok egyéni megfigyelést, kísérletet javasolt a szerző a tanulóknak [92]. Sok tanuló készített a tankönyv végén ismertetett egyszerű kémiai kísérletező berendezéséhez hasonlót, házi laboratóriuma számára. Eme előkészületek után 1953-ban a minisztérium illetékesei döntő változásokat készítettek. Megállapították, hogy „A laboratóriumi kísérleteket igen kevés iskola valósította meg, mert nem voltak meg az objektív feltételei" [93]. Ugyanaz a rendelet három lappal tovább ezt írta: „Az 1953 54-es tanévben el kell érni, hogy az általános iskolai tanulóink nagyobb része jártas legyen a legegyszerűbb kémiai eszközök használatában, kémiai folyamatok kivitelezésében". Ez a törekvés szülte az új, ugyancsak 1953-ban bevezetett általános iskolai kémia tankönyvet, Pais István művét, amelyben az általános iskolai tankönyvek közül először közölt a szerző tanulói kísérleteket [94]. Ez a tankönyv akkor a tantervet is pótolta, az abban szereplő tanulókísérleti órák tehát elvileg mindenkire kötelezők lettek volna, s így értelmezte az egyidejűleg kiadott irányító tanmenet is: Az új tanterv „Tanulókísérleti órákat iktat be, melyek számos élen járó nevelő gyakorlatában már eddig is helyet kaptak, de ettől a tanévtől kezdve valamennyi általános iskolában megvalósítandók" [95]. Ez a rendelkezés is irreálisnak bizonyult, ezért aztán az 1957-ben bevezetett általános iskolai tanterv csak annyit írt elő: „Tanulókísérleti órákat kell tartani minden olyan iskolában, ahol a kísérletek végzéséhez szükséges minimális felszerelés és vegyszer megvan" [96]. E rendeletnek negatív hatása abban mutatkozott, hogy sok helyen nem is tettek lépéseket az irányban, hogy a lehetőségeket maguk teremtsék meg. Az 1958-as általanos iskolai tanterv viszont a kémia követelményei közé beiktatta: „Tudjanak előkészítés és irányítás mellett egyszerű kísérleteket elvégezni" [97], Az 1963-as ált. isk. tanterv már határozottabban szögezi le, hogy a tanulókísérleti órák „száma, helye, valamint tankönyvi anyaga maghatározott és feldolgozásuk minden iskolafajban kötelező" [98]. Ez az utasítás abban is továbblépést jelent, hogy leszögezte: „A tanulói kísérletek szerepének nem egyedüli területe a tanulókísérleti óra". Megnyílt az a — mozgalomnak is nevezhető — törekvés, amely az ún. frontális kísérletezés egyre általánosabb megvalósítása felé mutat, s ezzel a cselekvés iskolája modern, magasabb fejlettségű megteremtésének küszöbét széles fronton át kívánjuk lépni. Az általános iskolai tanulókísérletek tárgyi feltételeivel, s helyenként a megvalósításával sem lehetünk teljesen ma sem megelégedve. A fővárosi szakfelügyelők a közelmúltban (1967) azt szögezték le, hogy a 318