Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

dalmi fejlődés konkrét szakaszában, de elméletileg is megindokolja a történelmi valósággal való kapcsolatát, Ebben a vonatkozásban a tech­nika az ember temészethez való magatartásában realizálódik. „'Vagy azt hiszi a kritikai kritika," — feleli Marx — ,,hogy eljutott a történelmi valóság megismerésének csak az elejéhez is, ameddig az embereknek a ter­mészethez való elméleti és gyakorlati magatartását, a természettudo­mányt és ipart kizárja a történelmi mozgásból? vagy úgy véli, hogy bár­mely időszakot már megismert anélkül, hogy például ez időszak iparát magának az életnek a közvetlen termelési módját megismerhette volna'?" [3] A Filozófiai füzetekben Lenin a technikát tágabb értelemben hasz­nálja. Véleményem szerint az emberi tevékenység, a gyakorlat, a tech­nika bizonyos értelemben szinonimként szerepelnek. A technika révén (az emberi tevékenység révén) az ember megváltoztatja a külső valósá­got, igazolja valóságos voltát. „Az ember tevékenysége, aki objektív képet alkotott magának a világról, megváltoztatja a külső valóságot, megszünteti annak meghatározottságát (= megváltoztatja egyik vagy másik oldalát, minőségét) s üy módon megfosztja a látszat a külsőleges­ség és semmisség vonásaitól, magán- és magáért-valóvá ( = objektíve igazzá) teszi". [4] A Filozófiai füzetekben a tudomány és technika össze­fonódik és az ember célirányos tevékenységében bontakozik ki. Az ob­jektív folyamatnak két formája van: a természet és az ember célirányos tevékenysége. Az ember tudata, a tudomány a természet lényegét, szubsz­tanciáját tükrözi. De, mert a tudat külsőleges a természethez képest (nem egyszerre és egyszerűen esik vele egybe) meg is haladja azt, megvál­toztatja a gyakorlat következtében. A tudomány és technika jelentőségét emeli ki, amikor azt írja: „Hegel és Marx művét folytatni annyit jelent, hogy dialektikusan fel kell dolgozni az emberi gondolat, a tudomány és technika történetét" [5]. Megjegyzendő, hogy Lenin nem kizárólag a tech­nika és tudomány egységét akarja itt igazolni. Hanem mindennek min­dennel való világméretű, minden oldalú, eleven összefüggését és ennek az összefüggésnek a tükröződését, illetve kölcsönhatásukat. A tudomány és technika kérdése az Októberi Szocialista Forradalom után a szocialista társadalom átalakításának egyik döntő láncszeme. A szovjethatalom soron levő feladataiban a munkatermelékenység emelé­sének két fontos feltételét határozza meg. Egyrészt a nagyipar anyagi alapjának biztosítását: a fűtőanyag-, a vastermelés, a gépgyártás, a vegyipar fejlesztését, másrészt a lakosság tömegeinek műveltségi és kul­turális felemelkedését. Amíg a Taylor-rendszerrel kapcsolatban „A verejtékeztetés ,tudo­mányos' rendszere" c. cikkében még azt írta. hogy „a technika és a tudo­mány haladása a kapitalista világban a verejtékeztetés művészetének haladását jelenti" [6}, addig a szovjethatalom elé azt a célt tűzi ki, hogy „ha törik, ha szakad, át kell venni mindent, ami értékes a tudomány és technika ezen területén" [7] (A Taylor-rendszer területén). Lenin felismerte, hogy a tudomány, a technika, a tapasztalat külön­böző területein jártas szakemberek nélkül lehetetlen az átmenet a szo­29

Next

/
Thumbnails
Contents